Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

III. A felszabadulástól a századik évfordulóig 1944 - 1977

zaklatást éltek át. Állandó jellegűvé váltak az adó- és beadási hátralék miatt a zálogolások és „transzferálások”. Az egymást érő vasárnapi agitációs kampányok, de a padlást lesöprő végrehajtások sem tudták megoldani a mértéktelen beszolgáltatási tervet. Ezért már 1951-ben megkezdődött Kocséron is a földek elhagyása és felajánlása. Országszerte egyre nagyobb méreteket öltött az ellátatlanság élelmiszerből és iparcikkből. A cukor- és finomlisztellátás szabályozására cukor- és lisztjegyrendszert vezettek be 1951-ben.58

Kocséron a legnagyobb problémát a lakosság zsír- és szalonnaellátása, valamint a húsbeszolgáltatás okozta. A község a tejszükséglet biztosítására 20 liter tejet tarthatott vissza. A vb kérte 100 liter tej kiutalását, hogy a tehénnel nem rendelkező szegények tudjanak vásárolni.59

Folyik a fekevágások szigorú ellenőrzése és büntetése. 1952-től a beszolgáltatási hátralékosokat megbírságolják, és névsorukat közszemlére kifüggesztik.60 Törvény írja elő, hogy a gabonát a cséplőgéptől kell a beadásra behordani. Huszonnégy órai késésért 5%-os emelés jár.61 Az adóhátralékosokat a béke ellenségeinek nyilvánítják, s ezt jegyzőkönyvbe is rögzíti a kocséri végrehajtó bizottság.62 Ennek ellenére a község adó- és beadási kötelezettségét soha nem tudta 100%-ra teljesíteni. Egyetlen esetben, 1951 júliusában volt a begyűjtési vándorzászló tulajdonosa Kocsér, mindössze, egy hónapig a járás községeiben elért első helyezéséért.63

A tanács népszerűtlen munkája, ha lehet még fokozódott, amikor az alkalmazottak adóhátralékának felülvizsgálatát határozzák el, s a kétlakiak tartozását közölték a munkáltatóikkal. A pedagógusokkal több ízben dolgozatot írattattak az iskolában a beadási kötelezettség teljesítéséről és annak fontosságáról.64 Az őszi munkák elvégzése, a vetés, a mélyszántás mégis hiányos.

Az MDP Központi Bizottsága 1953 júniusában feltárta a legszembetűnőbb politikai és gazdasági hibákat, és azok kijavításának módját nagyjából helyesen jelölte meg. A végrehajtás azonban ellentmondásos volt. Egyrészt a baloldali dogmatista irányzat képviselői nem tudtak szakítani szektás nézeteikkel, másrészt a revíziós szárny jobbratolódást idézett elő. A központi irányítást az ellentétek harca jellemezte, és semmiképpen nem a ki-58 81500/1951. (I. 2.) Bkm. sz. rendelete.

59 23/1951. (IV. 21.) vb. jkv.

60 1952. (I. 14.) sz. vb. jkv.

61 1952. (VII. 14.) sz. vb. jkv.

62 47/1952.( XI. 1.) sz. vb. jkv.

63 16/1951. (VII. 30.) sz. vb. jkv.

64 Pl. 18/1952. (V. 5.) sz. vb. jkv.

177