Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

Mikus József oklevél nélküli tanító 26 éve tanít, de még maga sem tud helyesen, magyarul írni.”30

Kovács István volt szigorított ferencrendi novícius, négy gimnáziumi osztályt végzett egyén 1904-ig a képesítőt nem tette le, így állásából felmentették, bár négyévi itt működése alatt a legjobb eredményt érte el.

Rusvai Erzsébet kocséri születésű tanítónő 1914-ben szerzett oklevelet. A belterületi és a Takács iskolánál tanított 1918-ig. A tanyai életet megunva Abonyba pályázott, ahol meg is választották. Jelenleg mint nyugdíjas itt él községünkben.

Bilák Izidor Kálmán iskolai tanító, görögkatolikus vallású, anyja is csak ruszinul tud. Pendl Margit a nevével volt elégedetlen, ezért Pázmányra változtatta. Csincsura Kálmán faluhelyi iskolai tanító az eredményes oktatás mellett a község életében mint népművelő is eredményesen tevékenykedett. Iskolával, tanítókkal kapcsolatos egyéb fontosabb események: 1918 elején a tanítás majd 4 hónapig szünetelt, mert a tanítók rekvirálni jártak.

1924. május 4-én ideiglenesen megalakult Fekete János Kálmán iskolai tanító vezetésével az első futballcsapat. Ugyanezen napon játszották az első mérkőzést a piactéren. A kocséri nagyerdőben 1924 májusában volt az első gyermekmajális, 400 gyermek részvételével. A faluhelyi iskola tanulói vörhenyjárvány miatt nem vehettek részt. 1927. november 8-án az első vásáron három tanító mint passzusíró tevékenykedett. 1929. február 5-19-ig 26 fokos hideg miatt a tanítás szünetelt. 1934 novemberében alakult meg Kocséron az első cserkészcsapat 18 taggal. Vezetője Vincze Kálmán kántortanító. 1935 májusában rendezi meg az iskola az első anyáknapját.31

A múlt század végén, illetve századunk elején nagyon nehéz volt képesített nevelőket alkalmazni. 30 évvel később pedig ugyanilyen nehéz volt a képesített nevelőknek elhelyezkedni. Egy-egy állást több száz tanító is megpályázott, kik közül általában előnyben részesítették a helybeli pályázókat. Sokan évekig ingyen, vagy kevés fizetésért dolgoztak, helyettesítettek egy-egy végleges állás reményében. Ragó István helybeli születésű tanító 1931-ben szerzett oklevelet és csak 1938-ban kapott végleges állást, addig helyettesített. A kisegítő és helyettesítő tanítók csak a tanítás idejére kaptak némi fizetést, ,,A kisegítő tanítók további sorsát illetőleg és a nyári szünidei díjazásukat, tudomásom szerint a Vallás- és Közoktatási Miniszter (VKM) Űr rendezni fogja. Eddig az volt a helyzet, hogy az állami helyettes tanítók nyári szünidőre nem kaptak fizetést, ezért akiknél ezt a rászorultság indokolta ún. nyári segélyért fordult a VKM Úrhoz.”32

30 HD 37. 1.

31 HD 1918, 1924, 1927. 1929, 1934, 1935. évi feljegyzések.

32 BKmL VI-502 Tanfelügyelőség irata. 1936.

132