Antal Domokosné (szerk.): Kocsér története. Fejezetek a százéves község múltjából és jelenéből (Kocsér, 1977)

II. A százéves Kocsér története a kapitalizmus korában 1877 - 1944

Miklós János ács és kőműves 1922-1950.

Tanult szakmáival együtt ezermester volt. A gyerekeknek (a régieknek) fából csigát esztergályozott, magának rádiót csinált. A maga készítette szövőszéken rongyszőnyeget, vásznat szőtt. (A szövőszék ma is üzemel, az Új Élet Mg. Tsz-ben hulladékanyagból divatos szőnyeget szőnek rajta.) A mester többek között a bádogozáshoz is értett, kertészkedett, és ő volt a falu legjobb méhésze.

Volentér István kádármester 1928-1969. 41 évig volt a község kádármestere. Nemcsak a hordói százait használja még ma is a lakosság, hanem mesterségének fogásait is őrzi egy-két „fával dolgozó ember”.

Csókás Pál bádogos 1914-től 1954-ig dolgozott. Az akrobaták bátorságával és ügyességével javított, bádogozott a család szerint mintegy 45 templomtornyot élete folyamán, rendszerint állványozás nélkül. De megjavított minden javíthatót a falu lakóinak is. Anekdotába illő történetek élnek még ma is róla, megörökítve humorát is.

Kiskereskedelem, vendéglátás, vendéglátók

A kereskedelmi ellátottság egyetlen ágazatban régtől fogva biztosított a kocséri pusztán. Kocsma mindig volt, vendéglátóipari egység mindig lesz előreláthatóan bőségesen. Nagy fejlődés állapítható meg különösen ha Petőfi 1847-ben írt versére gondolunk: „Éhen, szomjan szokott itt maradni a jámbor utazó”. (Kutyakaparó) 1902-ben a korábbi kettővel szemben már hat kocsma üzemelt Kocséron. A kocsmárosok közül kettő még ma, 75 év távolában is ismerős nevű: Báli, Péli.

Még az első világháború előtti években épült a mai Szabadság utca jelenleg is legnagyobb két épülete csaknem szemben egymással: a mozi és az Új Élet Tsz étkezdéje - ez utóbbi Singer Pál rőföskereskedő lakó- és üzletháza, az előbbi pedig Urbán István vendéglője számára. Urbán vendéglőként is szerepelt a magánkocsmák bezárásáig, 1950-ig. Tartósan üzemelő kocsmák és vendéglők még: özv. Bali P. Józsefné-féle (később a Kecskés néni kocsmája) 1896-tól kisebb megszakításokkal 1950-ig. Jelenleg az ÁFÉSZ cukrászdája. — Nagy István, majd Vágó kocsma, amely a felszabadulás után Horváth Ádám tulajdona (a Kossuth utcában a jelenlegi női fodrászat helyén). - Szabó János vendéglője a jelenlegi kultúrház épületében. — Péli Imre vendéglője a ma már omladozó Gyulai-féle házban. - Júrista Sándor 1923-tól a körösi határnál, Szabari Péter, majd 1938-tól Csák András a Kutyakaparó csárdában kocsmáros. Italmérés az Iparoskörben 1936-tól folyt. Jelenleg az ÁFÉSZ italboltja.

105