Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

I. fejezet: Nyugdíjasok memóriájának tükrében

köreiben éledt a szövetkezés, akik, úgy látszik sokan igényeltek volna földet, de nem jutott mindenkinek.- Én a földreform idején, vagyis 45-ben kaptam, de vissza kellett adnom - így Újvári Lajos.

__De mit is mondott Rákosi Mátyás? A parlamenti könyvtárban elővétettem a Szabad Nép 1948. augusztus 22-i, vasárnapi számát. Az első oldalát átfogó szalagcím szerint: „A dolgozó parasztság a szövetkezés útját választja”. Az alcím: „Rákosi Mátyás elvtárs hatalmas beszéde a kecskeméti újkenyérünnepen az ország politikai és gazdasági helyzetéről”.

A tudósítás szerint a Katona József téren „hatalmas, díszes emelvény állott: Dózsa és Szent István, Kossuth és Petőfi képei között Rákosi Mátyás arcképével díszítve”. Táblák a hatvanezres tömegben: „Bérlőszövetkezetekkel a kulákok kizsákmányolása ellen!”. Kisgazdapárti főispánja volt még akkor a megyének, Pethő Lajos nyitotta meg az ünnepséget. Rákosinak még egy-két jó szava akadt a főispán pártjának megújult vezetéséről, mert „a Kisgazdapárt mostani vezetői világosan... a kulák nagygazdák elleni harc álláspontjára helyezkedtek”. Továbbá: „A kis- és középparasztok pártjának vallja magát, támogatja a szövetkezést, helyesli a 15 holdon felüliek megadóztatását, míg a Nemzeti Parasztpárt ezeket az elveket eddig is hirdette”, csak „Veres Péter barátunk legutóbbi könyve jelentett bizonyos ingadozást”, amit az MDP vezére azzal a sajátos okkal magyaráz (!), hogy Veres Péter „elsősorban író és csak azután politikus”.

S aki a földet megműveli? Nos, annak bizonyságaként, hogy a magyar paraszt nem maradi, a tiszántúli gyapottermesztést, s a beszolgáltatási versenyt említette a szónok. „Mivel az utóbbi hónapokban egyre-másra halljuk, hogy a magyar parasztság válaszút elé érkezett, sorsfordulóról beszélnek”, nos, „rövidesen megjelenik egy rendelet, amely őszre biztosítja, hogy a nagy bérleteket a dolgozó földműves nép és a földműves-szövetkezetek kapják.”

Aligha tévedek, amikor ez utóbbi mondatban lelem meg a ceglédi téeszek szervezésének a kulcsát is. Újvári bácsi úgy emlékszik, hogy 1949-ben már 11 kaszást tudtak aratásba fogni, „én voltam az első kaszás, ezer négyszögölet vágtam le egyetlen napon”. Miként országosan, a földműves-szövetkezet volt még a legfőbb támasz, amelynek vezetője Józsa György volt, csupán névrokona Józsa István mai elnöknek.

7