Keresztényi Nándor: Ceglédi cölöpverők. A Lenin Termelőszövetkezet 40 évének históriája (Cegléd, 1989)

II. fejezet: A tudós, egy volt téeszelnök és a nyugdíjas városi párttitkár

- Valóban: a Nagy Sztálin 1949-ben alakult, mint a mai Lenin egyik jogelődje is, amelynek történetét írod. Pusztán azzal, hogy elcserélték a szőlőket, máris tönkretették őket, mert a parasztember tudata alatt legalábbis ott munkál: ez nem az enyém, csak volt az enyém, s ekkor már nem is gondozza sajátjaként, különben érthetően. Cegléden azonban az állattenyésztésnek is híre-rangja volt: a Kis Újság megfelelő állandó rovatában a ceglédi sertésár közvetlenül a nagytétényi után, vagyis másodikként következett, mert az előbbi volt a meghatározó. S ma? A szőlőhöz hasonlóan sehol sincs, pedig a vágóhíd még arra épült. Gondolj bele, ha 4 tejszövetkezet működhetett, akkor szarvasmarhája is kellett hogy legyen Ceglédnek! S ma? Eltűnőben mindkét téeszből, hiszen a Lenin és a Kossuth létezik már csupán. A baromfinak is megvolt a szerepe, főként a pulykának, amit egyenesen Angliába exportáltak a háború előtt így ősszel. No és a ló? Volt Ceglédnek külön Lótenyésztő Egyesülete, a helyőrség huszárokból állt, a kincstár a legnagyobb vásárlója volt a lovaknak. Csiszár Ernő, a Lenin Tsz állattenyésztője bővebbet tud mesélni néked, egyébként ő a veje annak a Banai István kisgazdának, akinek annyi szarvasmarhája volt, ahány hold földje. A háború másfél hónapig tanyázott nálunk, Malinovszkij főhadiszállása is Cegléden volt, érthető, hogy a lóállomány is megsemmisült, de Tóth Mihály, lelkes kisgazda vezetésével a felszabadulást követően sokat tettek újjáélesztéséért.

A múltba kalauzolásban mégis a kertészetről beszélt legszívesebben Nyújtó Ferenc, főleg arról a világhírű faiskoláról, ami még a 19. század második felében keletkezett, s két testvér - Unghváry László és József - nevéhez fűződött. Ők a várostól vették bérbe a faiskolát, amit Kránitz Ferenc polgármester hozott létre, s csak 20 éve szűnt meg véglegesen, a Ceglédi Állami Gazdaság ítélte veszteségesnek. A fákat kivágták, pótolhatatlan értéket hagytak elpusztulni Csemőn.

Hogyisne komorulna el Nyújtó Ferenc, amikor - stílusosan - barackpálinkával kínál búcsúzáskor.- Ha már a háború utáni szövetkezetekről kívánsz tájékozódni, akkor Szelepcsényihez már nem mehetsz el, mert meghalt, de tudni kell róla, hogy ez az egykor „vad” - mai divatos jelzővel - sztálinista már nyugdíjasként beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemre, s levelezőként kapott diplomát. Egyszer azt mondta: „Megnyílt a látóköröm, csak most döbbenek rá, mi min-22