Katsányi Sándor - Nagy Dezső: A ceglédi könyvtárügy története (Budapest, 1961)
A ceglédi könyvtárügy története 417 1. Az összes kötetlen könyvek bekötését. 2. A mezőgazdasági szakcsoport, s ugyanígy a természettudományi, főképpen a növénytani szakcsoport kibővítését. 3. A magyar szépirodalom valamennyi érdemes termékének olcsó kiadásban való beszerzését. 4. A könyvtárnak az összes fontosabb magyar könyvújdonságokkal való állandó bővítését. 5. A könyvtár nyitvatartását évi 240 napon át. 6. A könyvek kikölcsönzését más nyilvános könyvtárakban érvényes kikötésekkel.. Indítványozzuk: a) A könyvtár dologi és kezelési nyilvántartásaira a szükségletnek megfelelő öszszeg irányoztassék elő a mindenkori költségvetés keretében. b) A könyvtár évi javadalmazása legyen 2500 P. kizárólag a könyvek beszerzésére, és bekötésére. c) A rendkívüli beszerzésekre 1936-ban 4000 P.” A beadvány helyesen tapint rá a valóban orvoslásra szoruló pontokra^ Legnagyobb jelentőségű javaslata a könyvek otthonra való kikölcsönzésének ajánlása. Teljességgel elképzelhetetlen volt ugyanis, hogy egy parasztember munkaidőben d. u. 3 órakor beüljön a könyvtárba olvasni; a könyvek kiadása esetén az olvasótábor kiszélesedett és átalakult volna. Természetesen ehhez valóban frissíteni kellett volna a szépirodalmi részt. A könyvtár egy látogatója 1936-ból ezt írja: ,,A szépirodalmi csoport meglehetősen szegény. Ügy áll a Városi Könyvtár, mintha Arany Jánossal lezárult volna a magyar szépirodalom . . . Elmaradt a világtól a könyvtár . . . Meg kellene venni Móricz, Szabó Dezső, Szabó Pál műveit, Tömörkényt. Nem jár a Nyugat, a Kelet Népe, a Tanú. Pedig ezek jobban érdekelnék a közönséget, mint pl. a Hadtörténeti Közlemények. Nem tudósoknak való könyvtárra van ennek a városnak szüksége, hanem olyanra, melyet a város 90 százaléka is igénybe tud venni.”49 A beadvány rámutat a javaslatok megvalósításának reális útjára ist a szerzeményezést nem lehet az adományozók szeszélyére bízni, állandó költségvetési tételt kell a könyvtárnak biztosítani. A javaslatokat 1935. szept. 12-én tárgyalta a városi tanács, és elvetette. Az elutasítás nem érhetett senkit váratlanul, hiszen egy fél évvel ezelőtt parázs, vita folyt ugyanezekről a kérdésekről. 11 ártván yi Zoltán és Gyük a István már ekkor is kérték, hogy biztosíték mellett a ritkaságok kivételével adják ki a könyveket hazavitelre. Akkor azzal utasították el az indítványt, hogy nem elég nagy még a könyvállomány. Az események egykorú feljegyzője kesernyésen jegyzi meg, hogy csak akkor fog itt az olvasók száma emelkedni, ,,ha majd a városi képviselőtestület tagjainak szükséglet lesz a Városi Könyvtár.“ A jelentősnek induló vállalkozás így holtvágányra kerül. Ha mutatkozik is a következő években az olvasók számában valamelyes emelkedés, ez alig több a semminél, s haladásnak nem fogható fel. (1936-ban 843 olvasó; 1937-ben 848 olvasó; 1938-ban 759.) Összehasonlításul megjegyezzük, hogy ezekben az években a győri Városi Könyvtárban átlag 10 000, a soproni Városi Könyvtárban 80 000 kötetet kölcsönöztek. A ceglédi könyvtár fejlődése tehát lényegében megállt, s a háborús események végleg elterelték róla a figyelmet. Sz. I. : Látogatás a Városi Könyvtárban. Ceglédi Hírlap. 1936. szept. 27. ’ nSQbh*
