Katsányi Sándor - Nagy Dezső: A ceglédi könyvtárügy története (Budapest, 1961)
A ceglédi könyvtárügy története 413 gondoltak. 1904-ben felmerül egy olyan elképzelés, hogy ceglédi központú, állami támogatású népkönyvtárat kell szervezni, mely a város tanya világában vándorolna.42 Ezek az elképzelések utópisztikusak, a város elöljárósága pedig, melynek az ügyet kezdeményezni kellett volna, teljesen passzív. 1908-ban a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület küld felhívást Cegléd elöljáróságához, hogy adjon be kérvényt könyvtár létesítése céljából. Nem tudjuk, hogy a kérvényt elküldték-e, annyi azonban bizonyos, hogy az elképzelt könyvtárnak se híre, se hamva. A világháború visszavetette a könyvtárügy fejlődését, de a Tanácsköztársaság példája Cegléden is világosan megmutatta, hogy a városi közkönyvtárat meg lehet és meg kell alapítani. A helyi igényeken és példán túl a városi könyvtárak országszerte történő alakulása is erre kellett, hogy ösztönözze a várost. Az 1910-es években sok városi könyvgyűjtemény alakult át modern könyvtárrá. (Nagyvárad 1912, Arad, Marosvásárhely 1913 stb.). A világháború éveiben Debrecen város eredetileg közigazgatási jellegű, különböző hivatalokban elhelyezett könyvgyűjteménye szintén könyvtárrá alakult.43 A kérdést nem lehetett tovább halogatni, 1920 szeptemberében a tanács elrendelte a Városi Könyvtár megszervezését. Alapul a város tulajdonában levő, nagyobbrészt jogi, közigazgatási, közgazdasági könyvek szolgáltak, melyek a városháza különböző hivatali szobáiban voltak elzárva. Ezt a gyűjteményt három módon kívánták továbbfejleszteni: vétel útján — de erre csak jóval később, a könyvtár megindulása után került sor —, a város lakóitól érkező könyv és pénzadományok révén, melyre több ízben felhívták a figyelmet, s végül a minisztériumtól és más hivatalos szervektől várható könyvadományokból. Az állománygyarapításánál elsősorban a tudományos könyvek beszerzésére törekedtek, s különösen a ceglédi vonatkozású könyvek, füzetek és nyomtatványok gyűjtését tűzték ki célul. A könyvtár megszervezését Hübner Emil ügyvéd vállalta, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Segítője Szalisznyó Lajos volt. Természetesen függetlenített könyvtáros nélkül a munka csak nagyon lassan haladt. Mikor fél év múlva, 1921 májusában a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelősége meglátogatta a könyvtárat, még határozottan körvonalazott tervek sem voltak a könyvtár jövőjét illetően. A látogatók jelentősnek ítélték a kezdeményezést, kilátásba helyezték a könyvtár állami felülgyelet alá helyezését és annak támogatását.44 1921-ben ez meg is történt. {MM 1930—31.332 1.) A továbbiakban azonban más, szerencsésebb városi könyvtárakkal szemben (Győr, Szombathely, Debrecen, Miskolc, Sopron) a ceglédi sokáig nem részesült állami segélyben, később pedig csak jelentéktelen mértékben.45 Lényegileg a város saját erejéből tartja fenn intézményét. A látogatás során felmerült néhány jelentős javaslat, így a helybeli könyvtárak egyesítése, ezáltal a Városi Könyvtár nagyszabású intézménnyé való fejlesztése. Úgy tervezték, hogy mint ilyen, a Városi Könyvtár a ceglédkörnyéki könyvtárak központja lesz. A javaslat rendkívül figyelemre méltó. Megvalósulása esetén a Városi Könyvtár több lett volna tudományos könyvek gyűjteményénél: a ceglédi, sőt ceglédkörnyéki könyvtári élet aktív tényezőjévé 42 N. P.: Népkönyvtárakat! Czegléd. 1904, aug. 20. 43 Vö.: Gulyás Pál: A könyv sorsa Magyarországon. Magy. Könyvszle. 1924. 44 Czeglédi Kisgazda. 1921. máj. 8. 45 Radó István: Vidéki közkönyvtárak. Magy. Könyvszle. 1940. L még: MM. 1930—31. 332 1.
