Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)
II. Harcban az államosításért
- 44 -oá a mözség életében. Forró volt a levegő, izgalommal teli, mert nem tudtuk ki a barát, ki az ellenség ebben a sorsdöntő kérdésben. A szinpadon piros teritővel boritott asztal, piros muskátlival. Az asztalnál elvtársak; ismerősök és ismeretlenek. Lent a tömeg, mind ismerősök, de ebben a kérdésben még ismeretlenek voltunk egymás számára. Csak sejtettük, hogy mindnyájunkat a közös cél hozott össze. iíigyult a fény, az eddig félhomályos terem teljes megvilágitást kapott. Mintha csak jelképezte volna: nincs többé suttogás, mellébeszélés, nézetek eltitkolása, ma a nagy kérdésre fény derül, szint kell vallani. Akarjuk-e minden magyar gyermek számára az egységes művelődési lehetőséget, a 8 osztályos általános iskolát? A központi előadó világos érvelése meggyőző volt; az észnek el kellett fogadni. Itt azonban másról is szó volt. Az emberek - szülők és pedagógusok érzelemvilágáról -, akik sok-sok szállal kapcsolódtak a mult iskolájához, s az emlékek felelevenedtek fiatalban és öregben egyaránt. Ilyen érzések és gondolatok foglalkoztatták az embereket, miközben az előadó szavai nyomán az uj iskola perspektívái tárultak a résztvevők elé. Azt hiszem, sok ember tudatában ez a kép lett erősebb, és ezzel eldőlt a szivekben is a politikai harc, melynek nagy eredménye az iskolák államosítása lett. A beszéd végén néma csend ülte meg a termet. /A továbbiakról a Pest megyei Levéltár 440/4889 számú aktájában, melyet Osztényi líndre az általános iskola akkori igazgatója irt,ez olvasható: "Pataki Gyula az iskolák államosításáért folytatott küzdelembe tevékenyen bekapcsolódott. 1948 májusában a MKP helyi szervezete által az iskolák államosítása érdekében rendezett politikai ankéton, mint felekezeti tanitó, az iskolák államosítása mellett felszólalt és határozati javaslatot terjesztett elő." /Még sok hozzászólás történt, ezekre már csak homályosan emlékszem, de amikor a nagygyűlésnek vége volt, könnyűnek és erősnek éreztem magam. Tudtára, hogy lelkes pedagógus szivem, amely eddig csak iskolám gyermekeiért dobogott most már az egész község gyermekseregét magához öleli felekezeti különbség nélkül." /Pataki Gyula nyugalmazott szakfelügyelő/
