Szabó Imre - Szatmári Lajos (szerk.): Iskoláink államosítása 1948-ban. Pest megyei pedagógusok visszaemlékezései a 30. évfordulón (Budapest, 1978)

I. Iskolák, pedagógus sorsok a fordulat előtt

18 -Végül Gyömrő község iskolahálózatához tartoztak a Rom.kát.

Polgári Piu- és Leányiskolák, amelyek 90 %-os államsegélyben részesültek. Ezek külön-külön épületben, egymástól távolabb működtek, önálló igazgatással. Ebbe már nemcsak rk. vallásu tanulók járhattak, hanem "másvallásuak" is, de ezek magasabb tandijat fizettek, és tandij-kedvezményben nem részesülhettek. Az iskola a szomszédos községek tanulóinak is lehetőséget adott a polgári iskola elvégzésére, mivel azokban csak elemi népiskolák működtek /Péteri, Mende, Tápiósüly, Tápiósáp és i#íaglód/. Viszont a magas tandija, a másvallásuak szigorúbb elbirálása, a kivételezések miatt sok gyömrői tanuló budapesti /kőbányai/ polgári iskolába iratkozott - vállalva a vasúti utazás fáradalmait is.

Ez az iskola, amely az egyház büszkesége volt, nagy mértékben az egyház célkitűzéseit szolgálta, szinte az esperes "igazgatása" alatt állt. Emiatt az oktatás sokszor háttérbe szorult, igy színvonala az állami iskoláknál alacsonyabb volt, annak ellenére, hogy tantestületük - néhány tanárt kivéve - jól képzett és nagyszerűen tani.tó nevelőkből állt. Az iskolák felekezeti széttagoltsága és a részben osztott osztályok magas száma az oktatás színvonalára, annak eredményességére is rányomta bélyegét, függetlenül attól, hogy lelkiismeretesen dolgozó, jó pedagógusok működtek ezekben az iskolákban is.

Az állami iskolákban külön osztályokban, kis létszámmal dolgoztak a tanitók, mig a részben osztott felekezeti osztályokban általában magas volt a létszám. 1938-ban pl. III-IV. osztályom létszáma 70 tanuló volt, ezeket is csak úgy tudtam elhelyezni, hogy a kettes padokba 3 tanulót ültettem.

A széttagoltság a pedagógusok körében is jelentkezett. Szinte kasztrendszer alakult ki az állami és felekezeti iskolák tanitói között. De ugyanez megmutatkozott a tanitók és a polgári iskolai tanárok között is. Pl. a polgári iskolai tanárok a tanítókat lenézték, a tegeződés csak szórványosan fordult elő köztük. A más-más felekezethez tartozó tanitók is kevésbé érintkeztek egymással, barátságok is nehezen szövődtek, csak a "faluban" tanitó nevelők voltak kivételek, akik egymás társaságára rá voltak utalva. Az állami tanitók úgy érezték, hogy ők magasabb szinten állnak a sokszor nehezebb körülmények között dolgozó felekezeti kartársaiknál. Ezt a magasabbrendűséget az állami iskola akkori igazgatója szóban is többször kifejezte. Csak a kiváló felekezeti tanitók törték át ezeket a mesterségesen emelt falakat,