Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
kialakulni. Magam is mindig csodáltam és megcsodálom a Dunakanyar művészetét. Pont e csodálat - művészi kifejezések sokszínű palettája - ébresztett rá a megye déli tájainak, sajátos szépségeinek, művészi ábrázolásának megbecsülésére. S arra, hogy nemcsak tájak vannak e vidéken, de e tájakat szerető, látó, értő és a művészet eszközeivel kifejezésre juttatni tudó művészek is élnek e tájegységben. S ami még ezt teljesebbé teszi, egy idő óta láttatják is magukat, hírt adnak a sokáig fehér foltnak nevezett vidékről. Az alkotócsoporttal a közvetlen találkozásom Dabason kezdődött azon a kiállításon, ahol a megnyitást követő beszélgetésen megszületett a gondolat, hogy a csoport képviselje Dél-Pest megye képzőművészeti arculatának kialakítását. Ennek érdekében a körzet 5 járása és két városa az alkotói légkör és a működési feltételek megteremtésére együttműködési megállapodást kötött. Ma is jó érzés számomra, hogy ennek a kezdeményezésnek részese voltam... S ettől kezdve közvetve részese lehettem a csoport munkájának, figyelemmel kísérhettem örömeiket, gondjaikat. Minden kiállításukon ott voltam, s megtisztelő számomra, hogy több alkalommal felkértek a kiállítás megnyitására. Ezeket a megnyitóbeszéd-vázlatokat a mai napig is nagy szeretettel őrzöm. Később, amikor a Pest Megyei Tanács Művelődési Osztályán a közművelődési csoportban dolgoztam, ha lehet még közelebb kerültem a Nagy István csoporthoz. Mi az, amit zárógondolatként írhatnék? Ma is közelállónak érzem magam a csoporthoz, s személy szerint minden alkotó tagjához. A megyei közigazgatásban töltött működésem alatt igyekeztem munkájukat segíteni. Tettem amit hitem, az irántuk érzett elkötelezettségem diktált és lehetőségem engedett. Kérem, hogy a csoport tegye a dolgát tovább úgy, mint eddig tette, s ha valamiben személy szerint segíteni tudok, számítsanak rám. Járvás Ferenc népművelő Nagykőrös Nevem Járvás Ferenc Születtem: 1947. márius 12-én Jászapátin. A Nagy István Csoporthoz mint patronáló közművelődési felügyelő 1973-tól csatlakoztam a monori járási hivatal képviseletében. Csatlakozásomat követően sikerült megnyernem a csoport vezetésére Bányász Béla festőművészt, Nagy István közeli rokonát és elkötelezett hívét. Bányász Béla elnök mellett a csoport operatív szervezését, vezetését a Dél-Pest megyei járási közművelődési felügyelők tevékeny és hasznos közreműködésével, valamint a csoport legaktívabb tagjainak s egyben barátaimnak (Pál Mihály, szobrászművész, Őrei József, festő, Kéri Mihály, grafikus) folyamatos, önzetlen támogatásával végeztem több mint tíz éven át a többiekhez hasonlóan én is mindenféle juttatás nélkül, a csoport iránti őszinte elkötelezettségből munkámat. A csoport társ-vezetőjeként azonban ezt az időszakot nem csak a sok - sok hasznos és legalább annyi, később haszontalannak bizonyult munka (számtalan csoport megújítási, bővítési-szűkítési kísérlet, vezetőség és csoport átszervezési próbálkozások, hivatásos és amatőr irányzatok harca, sikeres évenkénti kiállítások, a gombai és zebegényi művésztelepek megszervezése, regionális alkotóműhelyek szervezése stb.) jellemezte, jellemzi mindenkor számomra, hanem az az elmondhatatlan sok öröm is, melynek folytonosan részese lehettem a csoport tagjainak és a csoport egészének fejlődése, erősödése láttán. Sőt, bátrabb leszek: nemcsak örömet, de személyes büszkeséget is éreztem és érzek ma is, hogy olyan közösség tagja lehettem, mely kiváló, általam rendkívül sokra tartott művészek sorának adott elindulási, fejlődési, kiteljesedési lehetőséget azon évek alatt. A csoporttal, a csoport hivatásos és amatőr tagjaival kapcsolatos ars poeticám mindig egy volt: HITTEM BENNÜK! Bányászban, Pál Misiben, Orciban, Kénben, Fegyőban, Barnóthban és a TÖBBIEKBEN! A csoport fennálásának 25. évfordulóján kívánom: Hitem igazolódjon és erősödjön! Dr. Losonci Miklós művészettörténész 1929. október 8-án születtem Dunaliarasztin. 1953-ban kaptam oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán. Tanítottam Szigetszentmiklóson, 1964 és 78 közöttt a ráckevei Ady Endre Gimnázium igazgatója voltam. 1978 és 1983 között a Magyar Iparművészeti Főiskola főtitkára lettem, ahol jelenleg is tanítok, oktatok a ^Miskolci Bölcsészegyesületben is Évtizedek óta írok cikkeket, tanulmányokat, - mintegy negyven hazai és külföldi napilapban, folyóiratban, - 26 könyvem jelent meg a festészet, szobrászat és építészet tárgyköréből. Komoly részem- van a ráckevei, Ady Galéria és a váci Hintz Gyula Állandó Gyűjtemény alapításában. Nevemhez fűződik a szegedi Esteban Fekete Galéria létrehozása is. Következetesen ápoltam és ápolom a képzőművészet és a közönség kapcsolatát, több mint ezerötszáz megnyitóbeszédem tanúskodik erről. Jelenleg akadémiai nagydoktori értekezésemet írom "Ady képzőművészeti érdeklődése" címen. 1976-ban kitüntettek a japán Tokai Daigaku kulturális nagydíjjal. A Nagy István Csoport alakulásától mindmáig művésztelepeken, ankétokon, megnyitókon, írások sorában
