Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
Nagy László Lázár grafikus 2700 Cegléd, Kölcsey tér A/3. I./4. Születtem 1935. szeptember 10-én. Már gyermekkoromban szerettem rajzolni, a főiskolára azonban nem juthattam el. Magánúton sajátítottam el a festés és grafika gyakorlati tudnivalóit. Eleinte a színekben (1954-ben önálló festménykiállítás) majd a grafikai műfajban találtam meg az önmegvalósulás, az önkifejezés legtöbbet nyújtó formáját. Rajztudásom több mint öt évig tartó portré- és alakrajzok sorozatain keresztül fejlesztettem, sajátítottam el. Ezután következtek a grafikai sokszorosító technikák, Először a linó, majd a fametszetek (szál- és harántduc), s utána a rézmetszet és a rézkarc minden technikai variációjával (Aquatinta, stb). Sokat tanultam és kaptam segítséget Kopasz Márta festő és grafikus művésznőtől (a szegedi Tanárképző Főiskola Rajztanszék vezető docense volt). A kisgrafikával 1966-óta foglalkozom. A budapesti Ernst Múzeumban rendezett XIII. Nemzetközi Kisgrafika kiállításon 6 lappal szerepeltem ebben az évben. Azóta is munkásságom zömét ebben a műfajban készítem, főleg fa- és rézkarc technikával. Az eltelt időszakban - katalógusokkal bizonyíthatóan - több mint 80 külföldi, mintegy 50 hazai kiállításon vettem részt, több bel- és külföldi díjat, elismerést kaptam munkáimért. Külföldön, néhány várost felsorolva: pld. - Helsingör, Bled, Lugano, Sint Niklaas, Amsterdam, Cronach, Wiesbaden, Mönchengladbach, Nuen, Nancy, Barcelona, Osaka, Urawa (Japán) stb. Továbbá 1993- ban: Genova (Kolombusz emlékkiállítás), Como, Maastricht (holland) I. Grafikai Biennále, Warsó és Cronachban. Itthon: Gyula, Erkel Ferenc emlékkiállítás és pályázaton szerepeltem alkotásaimmal. Ars poeticám: ... gondolkodva élni és alkotni mások és a magam örömére. fid.Nádasdy János festő Szigetszentmiklós id.Nádasdy János 1907. március 6-án született Szigetszentmiklóson. Tanulmányait 1929 - 1935 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, Vaszary János és Rudnay Gyula növendékeként. 1936 és 1946 közöttt moziüzemet vezetett. 1946-tól 1957-ig hegesztő-lakatosként dolgozott különböző gyárakban. 1957-től - nyugdíjazásáig - 1969-ig mint rajztanár tanított Tökölön. Tagja volt a Nagy István Képzőművész Csoportnak. Kiállított: Budapest, Dabas, Kiskőrös, Monor, Nagykőrös, Ocsa, Ráckeve, Szentendre, Szigetszentmiklós, Szob, Taksony, Vác. Önálló kiállításai: Budapest, Sziget-szentmiklós (5 alkalommal), Ráckeve, Szob. Külföldi kiállítások: Otnszk, testvérmegye - Szovjetunió. Göttingen és Padernborn - NSZK. Kitüntetései: A Nagy István csoport kiállításain minden alkotása díjat nyert. 1931. Nemes Marcell-díj, 1933. megosztott állami ösztöndíj. 1981. "Szigetszentmiklósért" kitüntetés. 1982. a "Szocialista kultúráért" miniszteri kitüntetés. Őrei József festő 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. 1944. áprilisában születtem. Hamarosan hatszáz hónapos leszek. Nagy kincs ez. A hasznos gyakorlati tevékenységet én másoknál megbecsülöm, de magam nem vagyok rátermett. Haszontalan kérdésekkel szívesebben foglalkozom - voltaképpen ez a foglalatosság életem gerince. Vannak kicsi kérdések és vannak nagy kérdések. Csak a nagy kérdések érdekesek. (A kicsik lejföljebb a nagy kérdések vonzataiként.) A nagy kérdésekre választ adó igazság megismerhetetlen, de megérezhető és megélhető. Ebben a leginkább útmutató a számomra a keresztények - olykor szorosabban a katolikusok - hite. Hit és művészet egy rejtekhelyről forrásozik. De korunk tömérdek szemetjét hányja rá, s az képes sok lélekben iszapba fojtani vagy nemműködővé, mintegy nemlétezővé rekeszteni ezt a forrást. A rajzolás, a festés - úgy mondható: haszontalanság. A művészet gyakorlata "csupán" arra való, hogy forrását tisztogassa, megpróbálja tisztán tartani. Mint ahogyan a hit életgyakorlatai a hit forrásának életben tartói. - Ez a- nagy kérdésekre választ adó igazság megérzése és megélése. Számomra az alapvető kategória: az IGAZ. (És a SZÉP és a JÓ nem önállóak, hanem ennek, az IGAZnak mintegy két "oldalnézete".) Ha valaki néha döbbenetes fölismeréssel tud ránézni egy fára, egy földből kinövő, ég felé ágazó-bogató, eleven fára, és végighasít benne az öröm, és megrendültén, könnyeivel küszködve, rekedten azt suttogja: "Hát van Isten. Ó, Istenem!" - olyan emberrel jó esélyünk van rá, hogy megértsük egymást.
