Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
megállapodást a csoport támogatására, azóta a ceglédi, dabasi, monori, nagykátai és a ráckevei járás támogatását élvezik. Valamennyi helyről vannak tagjaik, így többek között a ceglédi járásból itt van a művésztelepen Albertirsáról M. Orbán Edit és férje, Miklosovits László, kisfiúkkal a két és féléves Mátéval, Abonyból Bamóth Zoltán és Heiling György, aki elfoglaltsága miatt csak később csatlakozhatott hozzájuk. Alkotás és eszmecsere Bamóth Zoltán grafikus, az abonyi József Attila Nevelőotthonban tanít. Néhány hónapja volt kiállítása a nagyközségben. Szorgalmasan dolgozik Felsőfarkasdon is. M. Orbán Edit, aki az utóbbi években főként szőnyegeket tervez és sző, kamarakiállítását a,tavasszal rendezték meg a ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépiskolában, a dimbes-dombos tájból merít később felhasználható emlékeket. Miklosovits László filctolla imponáló magabiztossággal szalad a papíron, néhány perc, és kész a vázlat. Ki tudja ma még, hol épül be majd egy jövendő mű rendszerébe, vagy talán egy könyvillusztrációnál veszi hasznát. Dél-Pest megye elég tágas ahhoz, hogy a csoporthoz tartozó alkotók - polgári foglalkozásuk szerint pedagógusok, dekoratőrök, munkások, hivatalnokok - csak ritkán találkozhassanak. A közös tárlatokon kívül ez a nyári művésztelep arra is jó, hogy alaposabban megismerjék egymást, pezsgő szellemi élet, a művészet aktuális kérdéseit boncoló vita alakuljon ki, tisztázódjanak az álláspontok. A közös alkotás lehetősége mellett ezek az éjszakába nyúló, nemegyszer hajnalig tartó parázs viták adják az együttlét savát, borsát. Kiállítás a végén Hasznos programok egészítik ki a szabad alkotás óráit. Helytörténeti előadást hallottak Gomba múltjáról, Papp Gábor művészettörténész a klasszikus művészetről és korunk művészetéről beszélt. Kirándultak Pécel, Isaszeg, Tóalmás és Tápiószele érintésével, meghallgatták Horváth Ferenc színművész önálló estját, Czine Mihály irodalomtörténész közreműködésével. Találkoznak a helybeli emberekkel, a gazdaságban dolgozókkal, a Fáy András Tsz-ben üzemlátogatást tesznek, szocialista brigádtagokkal beszélgetnek, értelmiségi-művész találkozó is szerepel a programban. Egy alkalmi tárlattal tesznek pontot a táborozás végére. Arra biztosan sokan kíváncsiak lesznek, eljön talán az a néni is, aki kertjébe invitálta Miklosovitsékat, mondván: "Rázzák csak meg a szilvafát annak a kisfiúnak!" Eljömiek majd, és örömmel mutatják egymásnak: "Nicsak, ez a mi házunk! Ez meg a szomszéd kertje szeglete." (Tamasi Tamás: "Művésztelep Gomba mellett", Pest Megyi Hírlap különkiadása a ceglédi járás és Cegléd város részére, 1976. augusztus 15. vasárnap.) 23. A valósághűség hagyományai A Nagy István csoport kiállítása Cegléden A Dél-Pest megyei Nagy István csoport hagyományos őszi tárlata - mint arról vasárnap beszámoltunk - ezúttal Cegléden, a Kossuth Művelődési Központban várja látogatóit október 31-ig, naponta 10 és 18 óra között. Közös eredmény A Nagy istván csoport tagjai egy időben állítanak ki Szentendrén és Cegléden, a Pest megyei képzőművészek, pedagógus alkotók, továbbá saját önálló tárlatukon, s ez figyelmet keltő előrelépést jelent. Huszonkilenc festő és grafikus örökítette meg ezúttal Nagykőrös, Abony, Vecsés, Visegrád, Gyömrő, Ócsa, Makád és Zebegény tájait, utcarészleteit, műemlékeit különböző műfajokban, a rézkarctól az olajképig. Kéri Mihály, Selmeci György és Őrei József szürrealisztikus megközelítéssel találják meg távlataikat. A derékhad Nagy István szellemében halad a valósághűség hagyományain, jeles alkotásokat küldött be Bányász Béla, aki megfontolt fegyelmezettségével a csoport egyik mértéke. A másik Heiling György, aki elvonatkoztatott eszközökkel keresi egyre jobb hatásfokkal egyéniségét. Az új irányok erőssége Bakányi Gyula és Z. Horváth Gabriella. A kiállításon ezúttal a grafika vállalta az előőrs szerepét. Kifogástalan Miklosovits László rendhagyó portréja és Strindberg-illusztrációja, s Nagy László Lázár rézkarcai is élményt jelentenek. Id. Rácz József bensősége és Barnóth Zoltán intellektuális elmélyül tsége is emeli a tárlat általános értékrendjét, melyhez Paál József egyre magabiztosabb hangvételű tűzzománcai is hozzájárulnak. A szorgalom folyamatossága Unyi István, Rónai Mátyás és Bodócsi Béla, felkelti a figyelmet Bakosi László, Lukács József és Király László több munkája. Közös eredmény ez, mert amonori, nagykátai, ráckevei, dabasi és ceglédi járások segítségével értékek születtek a festők, grafikusok tehetsége és munkája nyomán. Új cél előtt Nagy István a maga emberségével és kimagasló festői minőségével a csoport választott példája. Helyes hát, hogy Monoron hamarosan megvalósul a Nagy István Galéria, hogy Cegléden létrehozzák a csoport központját, hogy független titkára lesz nemsokára. Jó, hogy művészek és művelődéspolitikai egyaránt sürgeti a művésztelepek, stúdióműhelyek létrehozását, ahol vitatkozni és főleg dolgozni lehet. Örvendetes, hogy a Szentendrén tevékenykedő Pest megyei Művelődési Központ meghívta bemutatkozásra a Nagy István csoportot, melynek továbbképzését több alkalommal a Magyar Nemzeti Galéria cselekvőén irányította Pogány Ö. Gábor főigazgató közreműködésével. Nyilvánvaló, hogy a Nagy István Galéria számbaveszi a törzstagok adományozott munkája mellett a Dél- Pest megyében élő művészek - Vecsési Sándor, Patay László, Bazsonyi Arany, ifj. Pál Mihály, Kampfl József és Kecskés Lajos munkásságát is , egy mű végleges meghívásával. így válhat az új intézmény múzeummá, s mértékké is. Szobrok nélkül Bár e kiállítás előkészítése alapos volt, a szobrászok ezúttal mégis elmaradtak. Most először és nem egészen érthetően, Brindzik László, Szemők György szobrait, Kiss Ernő érmeit joggal hiányoltuk, hiszen nélkülük szegényebb a tárlat összképe. Reméljük azonban, hogy ez átmeneti jelenség, hiszen a Nagy István csoport értékben felzárkózhat Szentendre, Vác és Zebegény eredményeihez, ha mindenki képességeinek felsőfokán alkot, s számbaveszi a Dél-Pest megyében élő alkotókat, akik országos és külföldi kiállításokon is bizonyítottak már. (Losonci Miklós: "A valósághűség hagyományai", Pest Megyei Hírlap, 1978. október 24, kedd.)
