Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
amely a csoporttagok számára hasznos segítséget nyújtana. Saját erőből ezt a problémát nem tudtuk megoldani. Szerencsére 1984-85 körül az országos amatőrmozgalomban is lezajlott egy megújulási folyamat és ez a nekik juttatott támogatásban (anyagi, erkölcsi) is jelentkezett. így az Amatőr Képzőművészek Tanácsa (AKT) és a Nagy István Csoport közösen jelentette meg kiadványát „a Híradót”, egészen a rendszerváltásig. Jelentős szerepet vállalt ebben a feladatban Molnár Bertalan festőművész, tanár, aki fáradhatatlanul szervezte meg a Híradó a megjelentetését. A csoport működését az általam vizsgált 10 évben folyamatosnak mondhatjuk. Egy kis megtorpanás éppen a rendszerváltás miatt volt. A tanácsi irányítási rendszer megszűnésével a támogatások is elmaradtak. Látványos események nem történtek a csoporttal, pedig ez alatt az idő alatt megpróbáltunk támogatásokat és szponzorokat keresni. Ebben az időszakban az állami vállalatok nagy része éppen, hogy csak megállt a lábán vagy csődbe ment, vagy éppen privatizáción esett át. Nem engedhették meg maguknak a mecénás szerepet. Az új vállalkozások, vállalkozók meg éppen beruháztak. A fő problémát az okozta, hogy az önkormányzatok nagyobb önállóságot kaptak, ami önmagában véve nagyszerű dolog, de a csoport szempontjából már nem annyira. Miért? - levélben kerestük meg Dél-Pest megye minden olyan önkormányzati testületét, amely a Nagy István Csoporttal valamilyen kapcsolatba hozható, melyben bemutattuk a csoportot és kértük, amennyiben az anyagi lehetőségek engedik támogassanak bennünket. A visszajelzések (már amennyiben érkeztek), lehangolok voltak. Több helyen nem értették meg a Nagy István Csoport vállalt szerepét. „Mi közünk nekünk egy Dél-Pest megyei szervezethez”. Hangzott el. Támogatjuk mi a „művészünket”, itt a lakóhelyünkön (amiben azt hiszem én egy kicsit kételkedem). Két önkormányzati testületet kell megemlítenünk, akik anyagilag támogatták, pl. a jubileumi kiállítás létrejöttét. A ceglédi és az albertirsai Polgármesteri Hivatalt. Hogyan valósulhatott meg mégis a jubileumi kiállítás? - Pályázatokból. Figyelemmel kísértem a pályázati figyelőt, és ha adódott valamilyen lehetőség a csoporttal kapcsolatban, indultunk azon a pályázaton. Voltak sikertelen kísérletek is, de volt, ahol a kuratórium további jó munkát kívánt nekünk. Ez lassan (sajnos) általános dologgá vált a közművelődés más területein is, hogy sok rendezvényt csak a pályázaton nyert összegekből lehet megvalósítani. A kormányzat jelentősen csökkentette a pályázatra szánt összeget ebben az évben. Nehezebbé válik a helyzetünk. Jelentős időszak volt az az idő, amelyet a Nagy István Csoport tevékenységével az elmúlt 25 év alatt kifejtett. Úgy gondolom, ha a tagság is igényli, és a jubileumi közgyűlésen ezt hitelesíti, új korszak kezdődik a csoport történelmében. Maga az egész közművelődés reform-folyamat kellős közepén van, a Nagy István Csoport útkeresését természetes folyamatnak kell tekintenünk. Ez lehet a Nagy István Csoport jövője. Cegléd, 1994. január 15. Bamóth Zoltán
