Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
meg a társaság tárlata. A mezőny felmérte a megtett közös út szándékait és eredményeit, kereste a további teendőket. A megyei és a helyi művelődéspolitika üdvözlendő összefogással kívánta a Dabas, Ráckeve, Monor, Nagykáta, Cegléd környékén élő képzőművészeket Nagy István európai rangú teljesítményének méltó folytatóivá serkenteni. Egyrészt azzal, hogy a fogalmazás szabadságának kiterjesztését is igényelte, elfogadta a kor szellemének megfelelően, másrészt e munkába bevont a társadalom minden rétegét. Pest megye minden tájegységét. Szerepelt a tárlaton nagykőrösi címfestő, vecsési munkás, gyömrői fényképszínező, Úriban dolgozó műszerész, több tanár, igazgató Alsónémediből, Szentmártonkátáról, Szigetszentmiklósról, Abonyból, Gyálról, Dabasról, Tápiószőlősről, Albertrisáról, Százhalombattáról. Kétségtelen, hogy a tizenhárom tanárfestő a csoport gerincét adta ekkor - előtte és utána is a társaság meghatározó eleme volt - függetlenül attól, hogy az 1977-es bemutatkozáson szerepelt nyugdíjas, kirakatrendező, dekoratőr, anyagbeszerző, fürdőmester, népművelő, mintakészítő és kereskedő. Harminckét alkotó: festők, grafikusok, szobrászok és iparművészek. Tizennyolc festő mutatkozott be ekkor s ez érzékeltette a tényt, hogy a Nagy István Csoport alapműfaja a festészet. A képek mellett megjelentek a különböző műfajú grafikák, szobrok, tűzzománcok, batikok és gobelinek. Érzékelhető volt, hogy egyre több település rendelkezik képzőművésszel, s Gyomron, Abonyban, Szigetszentmiklóson, Albertírsán, Nagykőrösön többen is összefogva munkálkodnak, - kisebb alkotó társulásokat hozva létre a csoporton belül. Az 1977-es tárlat felvonultatott új műfajokat is - a tűzzománcot és a gobelint. Először érződött, hogy e társulás műhellyé szerveződhet, komoly műhelymunka és a társadalmi, művészeti erők összefogása alapján. Az 1977-es tárlat katalógusának írója hangsúlyozza: „Szükséges a művészek önmagukhoz címzett türelmetlensége és a társadalom műértő és támogató jó szándéka. Aki erről megfeledkezik, az lemarad... Kezdjük meg a szigorú műhelymunkát, hozzunk létre alapítványokat és ösztöndíjakat, vessük meg az alapját a Nagy István Múzeumnak, a csoport legújabb munkáiból. Bárhol, Monoron, Nagykátán vagy Ráckevén.”: Ez a számvtés és irányjelzés helyesnek bizonyult még akkor is, ha mind ez ideig nem valósult meg a Nagy István Képtár. A Nagy István Csoport hagyománytisztelői és újítói megteremtették az értéken alapuló egyensúlyt - a fogalmazás határának kiterjesztését. Ez is megfontolt mérlegelés alapján történt olyan továbbképzés segítségével, melyet akkor a Magyar Nemzeti Galéria biztosított Pogány Ö. Gábor közreműködésével. Végtére is arról van szó, hogy e táj festői birtoklása megtörténhessen a jó művek, a mesteralkotások szintjén, hogy egyszer Dabasnak, Abonynak, Nagykátának is megszülessen a maga Egry Józsefe, Tornyai Jánosa. Állandósult a mérték, a munka, az alkotás szintje, ennek jegyében állított ki a csoport 1978 októberében Cegléden, 1979 szeptemberében Nagykőrösön, 1980 áprilisában Monoron. (23— 24. számú dokumentumok) Közben Monoron létrehozták felújítással a Nagy István kiállítóhelyiséget, ahol Berzy Katalin, Kovács Júlia, Szilágyi Andrea és Szemereki Teréz iparművész mutatkozott be. 1981 decemberében újabb monori előrelépés jegyében felavatták a Kampfl József-szoborkertet a szobrász gipszvázlataiból. 1981-ben Ócsára esett a választás a közös évi tárlatot illetően. A festők ezúttal a száz éve született Falu Tamásra emlékeztek. Sok új kép született ez alkalomból is, érdemekkel tűnt ki Kiss Ernő, s Nagykátáról Palkó Tibor művei jelentettek újdonságot újszerű látásukkal. 1982-ben az érdi Eőry Emil önálló tárlata nyílt meg Dabason, s egy ideig ezáltal ő is bekapcsolódott a csoport munkájába. Kétségtelen, hogy a Dunaharasztin élő Ambrus Ferenc, a tököli Csollák Mihály bekapcsolódása a társulat tevékenységébe új színt hozna, ezért szükséges az időnkénti toborzó, az elmaradt és nem jelentkező tagok számbavétele, hívogatása.Újabb lendületet hozott az 1983-as esztendő. Ekkor a ceglédi Helyőrségi Művelődési Központban mutatkoztak be Dél-Pest megye művészei. A katalógus előszavában helyesen jelöli meg Varga Sándor a megújulás zálogát a regionális műhelyek életre keltésében. Több új név szerepelt a tárlaton - Jan Kuchta, Detzky Júlia, Eőry Emil, Gulicska Lőrinc, Gábor Éva Mária, Jóna János, Király László, Orosz László, P. Kovács Sándor, Pál Aranka, id. Rácz József, Sárközy Erzsébet -,
