Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)
A Nagy István Csoport története A kezdetek... (visszaemlékezések) A Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport megalakulásával kapcsolatban meglehetősen körülményes pontos dátumokról beszélni. Annál is inkább, mert megalakulását megelőzően jónéhány leendő taggal a zebegényi szabadiskolában Dániel Kornélnál, különböző kiállításokon, Szentendrén, Dabason már ismeretségeket kötöttünk. Feleségemmel, M. Orbán Edittel az 1967-68- as tanévben telepedtünk le Albertirsán. Emlékezetem szerint, az bizonyos, hogy az ötlet 1967- ben Dabasról indult. 1968-ban már részt vettünk Dabason egy hat-nyolc főből álló kör megbeszélésén, ahol viszonylag kis létszámú társaság célul tűzte, hogy a csoport létrejöttéről tájékoztatni kell a Dél-pest megye területén elszórtan élő, munkálkodó alkotókat. Ez alkalommal a Nagy István Csoport, mint elnevezés is eldöntetett. Minderről egy, a Pest megyei Hírlapban megjelent cikkecske is röviden tudósított. (1. számú dokumentum) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezidőtájt a Pest megyei Tanács, illetve a helyi tanácsok, művelődési osztályok irányításával alkalmi művésztelepek léteztek, Dél-Pest megyei képzőművészek címmel kiállítások nyíltak. Egy ilyen művésztelep alkalmával 1969-ben, Cegléden Végváry Lajos, Aradi Jenő, Somodi László közreműködésével a szokottnál nagyobb létszámban vettek részt a környék különböző foglalkozású, de hasonló érdeklődéssel áldott, vagy vert alkotói. A Dabason összegyűlt kis mag köré nagyobb társaság szerveződött. Egy hangulatos este Varga László, Kiss Ernő, Únyi István, Bányász Béla, M. Orbán Edit, Garay Jenő mellett még rengetegen telepedtek le a névtelen ceglédi italbolt összetolt asztalai köré. Nem kis mennyiségű konyak, cseresznyepálinka elfogyasztása közben körvonalazódott az egész Dél-Pest megyét magába foglaló Nagy István Csoport jövője. A dolog varázsa a spontaneitásban, az emberi kapcsolatokban rejtőzött. Stílusvitákat félretéve hasonló hozzáállásé, gondolkodású baráti társaság jött létre, nem vezényelt, felüről irányított szervezet. Az azonosulást a karakterében is szerencsés névválasztás is elősegítette. Mindennek bizonyossága, hogy míg a Csoport az idő múlásával erősödött, életképesnek bizonyult, a Megyei Tanács által szervezett Dél-Pest megyei képzőművészeti mozgalom lassan leépült. Úgy vélem ez volt a valódi indulás, hiszen ezt követően már aktív munka, kiállítások sora jelezték a csoport létét. A működéshez megannyi indíttatásból különböző szakterületek képviselői, népművelők, hivatalnokok, művészettörténészek, újságírók, művelődési házak vezetői tevékenyen hozzájárultak. Platthy Iván, Járvás Ferenc, Losonci Miklós, Jakab Béla, Tamasi Tamás, Varga Sándor és még sokan mások neve bukkan elő, de ez a kis szösszenet részben szubjektív, részben a kötött teijedelem nem alkalmas részletekbe menő boncolgatásra. A Csoport huszonöt éves története továbbra is alapos, pontos feldolgozásra vár. A legmozgalmasabb időszakban, 1975-85 között jónéhány évig végezhettem a Csoport titkári teendőit, terveztem katalógusokat, rendezhettem kiállításokat, részt vettem a megye déli részét behálózó vándorkiállítások szervezésében, szlovák, német kapcsolatok megalapozásában. Külön öröm számomra, hogy megtervezhettem a csoport azóta már szinte védjeggyé vált emblémáját. A továbbiakban a dolgok akkori logikája szerint a Csoport csendes államosítása fokozatosan megtörtént, így a későbbiek során már csak hézagosán vettem részt a teendőkben. Az utóbbi kéthárom év megrendítő volt a működést illetően, de e szerény jubileum is bizonyítja a Csoport életerejét. Albertirsa, 1994. január 15. Miklosovits László 1969-ben Dabason megalakult egy kezdeményező csoport. Tagjai már régebbről a Pest megyei munkacsoporthoz tartoztak. nsiuu
