Tapodi Katalin - Kerekes László (szerk.): Huszonötéves a Dél-Pest megyei Nagy István Képző- és Iparművészeti Csoport. Emlékkönyv (Dabas, 1994)

A Nagy István Csoport története A kezdetek... (visszaemlékezések) A Nagy István Képző- és Iparművészeti Cso­port megalakulásával kapcsolatban meglehetősen körülményes pontos dátumokról beszélni. Annál is inkább, mert megalakulását megelőzően jóné­­hány leendő taggal a zebegényi szabadiskolában Dániel Kornélnál, különböző kiállításokon, Szen­tendrén, Dabason már ismeretségeket kötöttünk. Feleségemmel, M. Orbán Edittel az 1967-68- as tanévben telepedtünk le Albertirsán. Emléke­zetem szerint, az bizonyos, hogy az ötlet 1967- ben Dabasról indult. 1968-ban már részt vettünk Dabason egy hat-nyolc főből álló kör megbeszé­lésén, ahol viszonylag kis létszámú társaság célul tűzte, hogy a csoport létrejöttéről tájékoztatni kell a Dél-pest megye területén elszórtan élő, munkál­kodó alkotókat. Ez alkalommal a Nagy István Csoport, mint elnevezés is eldöntetett. Minderről egy, a Pest megyei Hírlapban megjelent cikkecs­ke is röviden tudósított. (1. számú dokumentum) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezidőtájt a Pest megyei Tanács, illetve a helyi tanácsok, művelődési osztályok irányításá­val alkalmi művésztelepek léteztek, Dél-Pest me­gyei képzőművészek címmel kiállítások nyíltak. Egy ilyen művésztelep alkalmával 1969-ben, Cegléden Végváry Lajos, Aradi Jenő, Somodi László közreműködésével a szokottnál nagyobb létszámban vettek részt a környék különböző fog­lalkozású, de hasonló érdeklődéssel áldott, vagy vert alkotói. A Dabason összegyűlt kis mag köré nagyobb társaság szerveződött. Egy hangulatos este Varga László, Kiss Ernő, Únyi István, Bá­nyász Béla, M. Orbán Edit, Garay Jenő mellett még rengetegen telepedtek le a névtelen ceglédi italbolt összetolt asztalai köré. Nem kis mennyi­ségű konyak, cseresznyepálinka elfogyasztása közben körvonalazódott az egész Dél-Pest me­gyét magába foglaló Nagy István Csoport jövője. A dolog varázsa a spontaneitásban, az emberi kapcsolatokban rejtőzött. Stílusvitákat félretéve hasonló hozzáállásé, gondolkodású baráti társa­ság jött létre, nem vezényelt, felüről irányított szervezet. Az azonosulást a karakterében is sze­rencsés névválasztás is elősegítette. Mindennek bizonyossága, hogy míg a Csoport az idő múlá­sával erősödött, életképesnek bizonyult, a Me­gyei Tanács által szervezett Dél-Pest megyei kép­zőművészeti mozgalom lassan leépült. Úgy vé­lem ez volt a valódi indulás, hiszen ezt követően már aktív munka, kiállítások sora jelezték a cso­port létét. A működéshez megannyi indíttatásból külön­böző szakterületek képviselői, népművelők, hiva­talnokok, művészettörténészek, újságírók, műve­lődési házak vezetői tevékenyen hozzájárultak. Platthy Iván, Járvás Ferenc, Losonci Miklós, Ja­kab Béla, Tamasi Tamás, Varga Sándor és még sokan mások neve bukkan elő, de ez a kis szösszenet részben szubjektív, részben a kötött teijedelem nem alkalmas részletekbe menő bon­colgatásra. A Csoport huszonöt éves története továbbra is alapos, pontos feldolgozásra vár. A legmozgalmasabb időszakban, 1975-85 kö­zött jónéhány évig végezhettem a Csoport titkári teendőit, terveztem katalógusokat, rendezhettem kiállításokat, részt vettem a megye déli részét behálózó vándorkiállítások szervezésében, szlo­vák, német kapcsolatok megalapozásában. Külön öröm számomra, hogy megtervezhettem a cso­port azóta már szinte védjeggyé vált emblémáját. A továbbiakban a dolgok akkori logikája sze­rint a Csoport csendes államosítása fokozatosan megtörtént, így a későbbiek során már csak héza­gosán vettem részt a teendőkben. Az utóbbi két­­három év megrendítő volt a működést illetően, de e szerény jubileum is bizonyítja a Csoport élete­rejét. Albertirsa, 1994. január 15. Miklosovits László 1969-ben Dabason megalakult egy kezdemé­nyező csoport. Tagjai már régebbről a Pest me­gyei munkacsoporthoz tartoztak. nsiuu

Next

/
Thumbnails
Contents