Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Királyok jutalmazták működését Az első magyar mezőgazdasági szakiskola megalapítója, a szikes talajok termővé tevője, a lucerna és lóhere méhészet, selyemhernyótenyésztés kezdeményezője, hosszú életében az Alföld népének anyagi és szellemi fölemelője. A debreceni kollégium nevelte és az erlangeni egyetem tágította látóhatárát, öt nyelven beszélt és száznegyvennégy könyvet írt iskolaügyekről, parasztkérdésről, faluszabályozásról, mezőgazdaságról és mezőgazdasági iparról. És mert éjszakákon át olvasott, írt, ellenségei az eszemiszom, nótás, kártyás falusi kisurak: rektorok, kántorok, nótáriusok, besározni akarván, elhíresztelték, hogy az iskolában annak idején nem tanult eleget és most pótolgatja az elmulasztottakat. Albertin született 1742. április húszadikán, Szarvason halt meg most százötven esztendeje. Az évfordulón ketten az alberti pappal pogány feketekávét ittunk szülőszobájában, bár gyertyát kellett volna gyújtanunk meghatottan ott, ahol édesanyja verejtékben vajúdott. Forgattuk a finoman faragott lúdtollal írt fakult-barna írásokat őrző öreg anyakönyvet, amelyből hiányzik a neve. A rejtélyt próbáltuk megfejteni. Idősebb Teschedik Sámuelt Mária Terézia császárnő trónralépése esztendejében választották meg alberti lelkésznek, négy évig volt itt paróchus, két gyermeke jött ez idő alatt a világra. 1740. április 3-án iktatták be és e napon a 63 éves Csányi Zsófia fölött mondott halotti imát a temetőben, az adatokat beírta a ma is könnyen olvasható latin nyelvű matrikulába, amelybe itt-ott saját életének fontos eseményeit is feljegyezte, lelkészsége mesterségének emlékeztetőivel, hogy melyik zsoltárból, a Királyok Könyvéből, Salamon Példabeszédeinek Könyvéből, egyebekből merítette prédikációinak alapmotívumait. Felesége, Lang Elisabetha terhesen jött vele Tótgyörkről és 1740 novemberében leánygyermeket szült, Mária Esztert, akit maga az apa hintett meg a hit vizével és írt be büszkén mind a három keresztszülővel: Bartholomeides Adám pilisi lelkipásztort élete párjával, Coresiny András ócsai provizort és a helybeli Miloszrdny Jakabot ugyancsak feleségestől. Másfél évre született az ifjabb Tessedik Sámuel, kit bizonyosan más városban kereszteltek, és ez volt a fontos, mert a régi időkben a születési helyet nem írták be az anyakönyvbe. A születés a család öröme volt, az egyházbavétel a felekezet diadala, ha minél többet bocsátanak a szenteltvíz alá, a lelkek duzzasztják a gyülekezetét mind a templomban, mind az adózásban. A nem helyben való keresztelésekből származnak a félreértések. Petőfit nem ott keresztelték. ahol született. Kossuthot se Monokon, Kossuth unokaöccsét, az abonyi Ruttkay Lajoskát is Cegléden. Sorolhatnánk az esetek tömegét, többféle okból: vagy nem volt olyan vallású templom, vagy rokoni, baráti vonzásokból utaztatták a kisdedeket máshová névadásra. A mi Tessedik Sámuelünket vagy a szomszédos Pilisre vagy a távoli Pozsonyba, vagy más, a családnak valakihez ragaszkodó lakóhelyére vitték és természetesen ott keresztelték. Kizárt dolog a feledékenység. Április huszonkettedikén a boldog apa újabb bejegyzést tett a matrikulába, ha a két nappal korábbi nagy öröm miatt el is mulasztotta volna, ekkorra leszelídűlt a nagy tűz, utólag is beírta volna. Itt most arról van szó, hogy a nagy népnevelő Albertin született ugyan, de nem Albertin keresztelték. Szekérre rakták és a papiak előtt húzódó országúton inkább északnyugatnak tartottak, mint délnek, lefelé még nem voltak evangélikusok, csak fölfelé. Út közben ekhós szekerük találkozott vonuló hadakkal, amelyek masíroztak Bajorországnak, mert már állott a császámő háborúja az örökségért és vé-58
