Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
Az abonyi Kossuth-rokonok Nagyabonyban élt Kossuth húga, Lujza, Ruttkay József abonyi földbirtokos, táblabíró felesége. 1839 szeptemberében született Lajoska fiuk, akit Ceglédre hoztak keresztelni, nem lévén Abonyban evangélikus egyház. Ugyanaz történt, mint a református Monokon született nagybácsival, akinek fejére a szomszédos tállyai evangélikus templomban hintették a szentelt vizet. Keltek is legendák, mind a mai napig éles vitákkal, hogy Monokon keresztelték-e vagy Tállyán, mivel hogy a tállyai matrikulák elégtek. Szerencsére a ceglédi anyakönyv épségben van, bárki megtekintheti, érdekes szöveget talál a keresztszülők rovatában: „tekintetes Kossuth Lajos, ama nevezetes, de szerentsétlen újságíró és Ruttkay Carolina”. A „szerentsétlen újságíró” akkor ugyanis a Törvényhatósági Tudósítások miatt Budán töltötte négyéves politikai fogságát a helyőrségi börtönben, a Várban. A Táncsics utcai, ma is álló épületen emléktábla hirdeti Kossuth rabságát. Ruttkay Lajoska sorsa ismeretlen, föltehetően korán elhalt, mert a következő évtizedben Ruttkayné már csak egymagában szerepel, ő vitte ki a fivére három gyermekét Törökországba szüleihez, 1850 júniusában. A bukás után ugyanis a Kossuth-gyermekeket Haynau elhurcoltatta. Hét hónapig tartották őrizetben őket. Évek múltán Ruttkayné özvegyen maradt bátyja háztartása vezetésére kiköltözött Torinóba. Amíg a kormányzó dolgozószobájában rendezgette okleveleit és munkálkodott „Iratain”, addig a látogatót Lujza foglalta le, kínálta teával és szivarral, s panaszkodott, hogy bátyja úgy elmerült munkájában, hogy rendes napi sétájáról is elmaradt, hiába várják a nagy hegyek és szépséges virágok. Herbáriuma is pihen, az utolsó páfrány hetek óta présben várja a szabadulását. Lujza túlélte a kormányzót, Pesten halt meg Múzeum körút 23-as számú lakásán, 87 éves korában. Férje halála után Kossuth Lajos édesanyja is Nagyabonyban élt vejénél, Zsulavszky hajdani vasasnémet kapitánynál, aki korán nyugdíjaztatta magát, udvarházat, földbirtokot vásárolt, azon gazdálkodott. Felesége Emília, Kossuth testvérhúga okos és szellemes, szép asszony volt, bátyjához feltűnően hasonló. Szerette is, ha ezt észrevették. Gyermekei, Zsigmond, Emil és Kázmér, házitanítótól, Bloksay Istvántól, a gitáros, verselő költőtől szereztek elemi középfokú ismereteket. Negyediknek az abonyi orvos fia, a későbbi Agai Adolf író, csatlakozott az „iskolához”. Az órákon szigorú tanártól latinul tanulták Horatiust, magyarul Rajcsányi János hazai történelmét, Csapiáros földrajzát, és rajzoltak Vállas Antal német atlaszából. Kossuth a negyvenes években többször is meglátogatta őket. Egy napon örömriadalom kelt szárnyra a kúriában, híre jött, hogy Lajos bácsi Pestről eljön a nagymama születésnapjára. Másodmagával érkezett hintón, az atléta termetű ragyás, fekete emberrel, Nyáry Pállal. A négy fiú színdarabbal köszöntötte a nagybácsit, a híres ügyvédet és hírlapszerkesztőt, aki az előadás után a szereplőknek megsimogatta a fejét. Évtizedekkel később Ágai Kossuth keze érintését utólag úgy érezte, mint a novicius, akit maga a pápa szentel pappá. Az öreg Kossuthné Brüsszelben halt meg. Fia Londonban értesült arról, hogy anyja „a haldoklás szélére jutott”, a belga kormánytól beutazási engedélyt kért, a belgák azzal a feltétellel járultak a látogatáshoz, hogy minden lépését rendőr kísérje. Rendőrkísérettel kellett volna megjelennie anyja betegágyánál. „Felháborodással utasítottam vissza az embertelen feltételt”. 48
