Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

Déry nem tágított, a mamától kérte meg a kezét. Az is elutasította a bizonytalan jövedelmű komédiást. Mégha biztos állása volna! Vida László tudta a teátrista nagy bánatát, azonnal hintóba szállt vele és kihajtatott Törteire, ott beültette birtokába tiszttartónak. A színházat azonban nem vihette magával, se a lányt. Széppataki Róza akkor már örökre eljegyezte magát a világot jelentő deszkákkal. A csöndes Katona József, a Bánk bán későbbi írója joghallgató volt Pesten, de többet időzött a Hacker-házban, mint az egyetemen, darabot rendezett, föllépett a színészekkel, egy drámafordítását is bemutatták. Ö is tüzet fogott, de bátortalanságában csupán egy monogrammos levélig merészkedett, abban adta tudtul vonzalmát, ha Róza meghallgatja, fél év múlva bővebben nyilatkozik majd. Véletlenül volt a környezetükben egy másik K. J., Kacskovics János, Róza az utóbbira gyanakodott, aki semmi jelét nem adta közeledésének. Déryvel megtörtént a házasság, nem sokára a válás. A fölszabadult Déryné magányosan indult az új társulatokba, járta az országutakat nyikorgós ekhós szekereken, sikerek és most már igazi szerelmek felé.

Bárány Katica Vida kedvese volt, szerették egymást meleg szerelemmel, s amikor megszületett a kisfiúk, a boldog apa, nemes fegyverneki Vida László, a paphoz vitte, megesküdött véle, kihozta Törteire és maga is utánuk költözött. A színházat Kultsár Istvánnak adta át.

Ceglédi Hírlap, 1977. március 29.

Jegyzet:

1. Hont Ferenc: Színházi kislexikon, Budapest, 1962.

2. Hatvány Lajos—Gink Károly: Beszélő házak

3. Bajer József: A nemzeti játékszín története, Budapest, 1887.

45