Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

sakor vándoroltak be Németországból. Távoli származási helyüket családi hagyományokból és a budaiak emlékeiből minden bizonnyal föl tudják deríteni a helytörténészek. De jöttek a Duna menti Harasztiból, a vele szomszédos Taksonyból és a közeli Soroksárról is. Ez utóbbiak azért, mert a nagy birtokszerző Grassalkovich Antal tiszttartóival nem bírtak megegyezni. Szorgalmuk minden időkben közismert volt. Kertjeik zöldségei és a híres soroksári tej közvetlen került a pesti fogyasztókhoz, maguk szállították be hosszú szekereiken a sárgarépát, karalábét, káposztát, spenótot, tejet, utcahosszat kiáltozva a fölhozott termény nevét.

Százhúsz évvel ezelőtt még éltek itt idős emberek, akik a Duna mellett születtek, s akik tartották a kapcsolatot a régi falvakkal. A berceli bíró, Dobrovitz Antal ezt írja: „A második népesítésnek idejét sem lehet már kitudni, de különben nem is történt ez oly egyszeri megtelepedés által, mint az első, würtenbergai, hanem időnként Buda környéki és a nem messzefekvő Soroksár, Taksony és Haraszti német lakosságú községekből költöztek ide az emberek és telepedtek meg, miért is ezen Ceglédberczel község mostani lakosainak kétharmada német, egyharmada pedig magyar és mindnyájan római katolikusok.”

Az 1848-as magyar forradalom 124 berceli jobbágynak háromezer hold földet juttatott, ellenben az ötven házas és harminc házatlan zsellérnek semmit sem. A második világháború után jelentős számban telepedtek meg Ceglédbercelen magyarok a Felvidékről és az ország egyéb tájairól.

Ceglédi Hírlap, 1977. augusztus 12.

Jegyzet:

1. Bércéi falu első említése 1281-ből való Wenczel IX. k. 319. 1. OLT Dl. 1091

2. Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. r. 54. 1.

3. Pesty Frigyes: Helynevek. Pest megye. Széchenyi Könyvtár Kézirattár

4. A ceglédi evangélikus egyház jelentése báró Orczy Lászlónak 1986. április 23. Ceglédi ev. egyház lt.

27