Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)
kapcsolódott. A jászságtudat régen nem a vérségi eredetre, hanem a kiváltság előnyére vonatkozott. Ma inkább érzelmi kötődésű. A török elleni háborúk költségeire a három jászkun kerületet a kincstár eladta félmillió forinton a német lovagrendnek 1702-ben. Tíz év múlva a rendek tiltakozására zálogbirtokká változtatták. A zálogot a pesti rokkantak háza vette át, végül a jászok maguk váltották meg a Jászságot 1745-ben, visszaszerezvén földjeikkel együtt régi kiváltságaikat is. Ennek örömére 1845. május 20-án, a redempció százados évfordulóját fényesen megülték. A XVIII, században a Jászság teljesen benépesült, a Nagykunság lazábban, .hézagosán a Kiskunság. Ezt a végeláthatatlan pusztaságot a szegedi, a kecskeméti és a körösi gazdák bérelték, ezt követelték vissza a jászok. Sikerült is kiszorítani az idegen bérlőket nagy részben, a pusztákat megváltották és hatalmas nyájakat legeltettek rajtuk. Minden jász városnak jutott egy-két puszta, a jászapátiaknak Kömpöc és Kocsér. Eleinte Kocsért sem nem szántották, sem nem lakták, a pásztorokon, csőszökön és pusztabírákon kívül itt mások nem éltek. Majd lassan-lassan húzódni kezdtek lefelé a hetven kilométeres utakon az apátiak ekékkel, vetőmaggal, boronákkal, a földeket szántani kezdték. 1820- ban még csak ötvenketten, huszonöt év múlva háromszázan. Az ugrásszerű gyarapodás 1850-ben, a magyar polgári forradalom után következett be hatszázhúsz lakossal. Ekkor érlelődött meg az önállóság gondolata, és Kocsér pusztabokor 1877-ben községgé alakult. Kitűnő monográfiájának szerzője, Antal Domokosné írja: „A jász nép kötelékébe való tartozás erős a kocsériakban, számos család tartja a rokonságot a jászapátiakkal, augusztus 20-án az apátiak jönnek ide tömegesen, szeptember 8-án a kocsériak utaznak föl Jászapátiba.” Ceglédi Hírlap, 1981. június 7. Jegyzet: 1. Kocsis Gyula tudományos kutató adatközlése 1981. május 13-án a Jászságról, első telepeseiről és a török idők újabb jövevényeiről. 2. Szekfű Gyula: Jászok. Magyar történet IV. k. 464. 1. 3. Pallas Nagy Lexikona 9. k. 4. Antal Domokosné: Kocsér története. 1977. 55. 1. T.-szöv. kiad. 19
