Hidvégi Lajos: Regélő falvak. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1983)

Az útonjáró emberek még láthatták omladozó tornyát, a temető süppedő sírjait, talán még a sírjeleket is eldőlve, elkorhadva. Ez a templomrom ma is megvolna, ha volna. Kinti barátaim beszélik, hogy néhány évvel ezelőtt két ember kitermelte faragott köveit, elhordta és házat épített belőlük mindenki szeme láttára. Törvénysértésükért senki őket felelősségre eddig még nem vonta-A tízezer holdas, változatos talajú, néhol homokos, máshol sűrűbb, agyagos, kövér feketehomokos, szélhordta buckás, kákás, nádas, vízállásos, nyirkos, zsombékos, erdőfoltos, ligetes határban még másik két Árpád-kori templom romjait is látták az irsai esküdtek a múlt században: Felsőmikebudán az egyiket, a keleti részen a másikat. Az első falut Öcsödnek, a másodikat Örsnek nevezi a hagyomány.

A magyar polgári forradalomig itt birtokos volt nagyobb majorságával gróf Keglevics Gábor és Majtényi Pálné, szerényebb tanyáikkal Szabó Péter, Szabó János, az Irsay, Vosztry, Kajtár és Czuppon nemesi családok. Az 1848-as márciusi törvények szabaddá tették a földvásárlást, sok ceglédi gazda szerzett itt földet és épített tanyát magának. 1877-ben már 274 ember élt a hatalmas területen. Kétszázötven évig irsai közigazgatásban állottak, Irsára jártak adót fizetni. 1952-ben ismét önálló községgé alakult Mikebuda, lakóinak száma meghaladja a hétszázat.

Ceglédi Hírlap, 1980. augusztus 20.

Jegyzet:

1. Bártfai Szabó László i. m. 90. 1., 108, 119, 153, 181, 183, 194, 241, 261, 285, 287, 290, 298, 318, 518.

2. Gyula Kaldy—Nagy: Kanuni devri Budin tahrir deftcri (1546—1562). Universitesi Basimeri Ankara 1971.

Káldy Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása.

Pest megyei Levéltár 1977.

3. Cegléd—Irsa határper tanúkihallgatási jegyzőkönyve 1754 és 1760.

Cegléd városi Levéltár.

4. Pesty Frigyes: Helynevek, Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattár.

11