Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
erdő, Gazdák erdeje. 1930: Gerje, Gerjetekep (Fischertelep), Gyüge és Kisgerje (Petróczi 1961, 122. old.). Cegléd tképe 1964: Belső-Gerjetelep (a város DNy-i szélén). Gerje u. (a Fischertelepen). Pest m. tképe 1977: ~ (Az Ugyertól D-re). Mo. földr. n.: Gerjetelep (azonos az előzővel). A nagyobb területet és egy vízfolyást jelölő elnevezés valószínűleg Árpádkori település nevét őrizte meg (1. Gerje 1.). A falu templomának maradványai a Gerje-könyökben vannak. Közelében, a Gerje-parton a húszas években lovas sírokat, a Gyuratanyán pedig a harmincas években földforgatáskor sok embercsontot találtak (Dóczi István közlése, 1958. X. 10.). Müller Róbert 1974-ben leletmentést végzett a lelőhelyen. A templom alaprajzát a rajta keresztül vezető út miatt nem sikerült tisztázni. Feltárta a templom körüli temető több melléklet nélküli sírját. A falu a templomtól É-ra helyezkedett el. Egy nagyméretű putrilakás kemencéjéből vassarlókból és ekepapucsokból álló lelet került elő [Régészeti Füzetek Bp. 1975, 91—92. old. (Ser. I. 28.) Gerjehalom néven.] A XII—XIII. sz.-i település a tatárjáráskor pusztult el. GERJE-ÁROK 1. Gerje 1. GERJE-CSATORNA 1. Gerje 1. GERJE-ÉR 1. Gerje 1. GERJEFÖ (Cegléd, N17—18). 1368: ad quendam locum Gergyefu (Bártfai Szabó 1938, 394. reg. XVII. sz.-i magyar fordításban: gerje fo tov melle). 1470: Gergyefő (Oppel 1931, 32. old. 1465-re keltezi. Az OL Dl. 15446. sz. oklevél bal oldala leszakadt, ma már nem olvasható a név.) 1505: Gergeyw (OL Dl. 21386. Oppel 1931, 33. old.: Gergyefő). 1750: Lacus Gerje Fű (Ruttkay). 1754: Gerje feő nevű Tó; Sáros tó. 1760: ~ (Inquisitio). Az 1368. évi határjárás harmadik határjele a Gerjefő (Bártfai Szabó 1938, 394. reg.). A tó a közeli Szarvas-tóból kapta a vizét, belőle eredt a Gerje-ér (1. Gerje 1.). A hajdani ősláp helyén gazdag tőzegbányák vannak. Amíg emberi erővel termelték a tőzeget, a munkások gyakran találtak régi eszközöket — bronzkori baltákat, tőröket, lőpotartóra emlékeztető szépen mintázott avarkorú agancseszközt. GERJE-HÁT 1. Gerje 2. 87