Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
nyakú tizenötéves leánya, Széppataki Róza. Vida színésznek állította, s akkor még nem tudta, hogy ő lesz az első magyar operaénekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb művésze, a mindmáig emlegetett Déryné. A Hackerszálában játszott Déry István, aki megkérte a kezét. Róza anyja hallani sem akart a bizonytalan jövedelmű színészről, erre Vida hintóba szállt vele és kihajtatott Törteire, ott beültette birtokába tiszttartónak. A színháznál játszott Bárány Katica segédszínésznő, Vida kedvese, szerették egymást meleg szerelemmel, s amikor megszületett a kisfiúk, a boldog apa paphoz vitte, megesküdött véle, kihozta Törteire és maga is utánuk költözött. Vida baráti köréhez tartozott az író, műfordító és szerkesztő Helmeczy Mihály, a nyelvújítás heves harcosa, aki egyre jobban elmerült erőszakolt és jogtalan szavak gyártásába, különösen hírhedtté vált az Aurórában megjelent Tassó-fordítása, melyben kíméletlenül megcsonkította a szavakat, csupán azért, hogy az eredeti alkotás stanzáit sorról sorra követhesse. Ekkor, 1822-ben kelt szárnyra a mindmáig emlegetett szállóige: „Helmeczy, aki a szavakat elmetszi.” 1832-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Jelenkor, a hazai magyar nyelvű hírlap. Galgóczy Károly monográfiájában — éppen most száz esztendeje — írta a községről: „Itt volt a hírlapirodalom veteránjának, 1848 előtt, a gróf Széchenyi István irodalmi közreműködéséről nevezetes Jelenkor szerkesztőjének, Helmeczy Mihálynak is birtoka s díszes háza.” Ezzel szemben Toldy Ferenc, Helmeczy mindennapi jóbarátja, akadémiai és Kisfaludy Társaságbeli tagtársa az Akadémián elmondott gyászbeszédében azt állítja, hogy vagyontalan volt. Ez inkább elhihető, mert Helmeczy nem volt nemes, így a feudális törvények szerint magánföldesúri birtoka nem lehetett, ha mégis szerzett, azt csak a magyar polgári forradalom után tehette. Helmeczy minden lexikon szerint Pesten halt meg 1852-ben, holttestét ismeretlen időben és körülmények között hozták Törteire. A régi kápolnával szemben áll a sírboltja, föliratán olvasható a neve és még néhány Helmeczyé. Ha voltak itt korábban Helmeczyek, azokkal rokonságban nem állott, mert eredeti neve Serfőző volt. Emlékét a faluban egy utcanév és az úttörőcsapat címe őrzi. 1830-ban birtokos volt itt Tahy Károly, 1846-ban Fejérváry Miklós, özvegy Fejérváryné Csörgeő Amália, Buday András, Tahy Kálmán, Marton Károly, Lipthay József és neje Markos Maris, valamint Fehér Lajos. Marton Károly a XIX. század első felében egy 12 tagból álló cigánybandát tartott, ezektől a cigányzenészektől származnak az ország legkiválóbb népzenészei, mint a Rácz, a Zsákai, a Czenke és Völgyiek. 1849. január 24-én Perczel Mór honvédtábornok Törteién hált hadával, másnap, január 25-én innen indultak Cegléd felé. A felderítő járőr vezetője a törteli születésű Ábrahám János honvédhuszár volt, aki Lenkeyvel szökött haza Galíciából. A honvédség bevonult Ceglédre, Dembinszki parancsára azon-164
