Hidvégi Lajos: Pusztabokrok. Adatok Cegléd és környéke településtörténetéhez a régészeti, történeti források és a földrajzi nevek alapján (Cegléd, 1984)
Adattár
tok, darázskövek és tégladarabok borítják. A reformátusok kis templománál, az ottani tanya földjén temetőt bontottak föl a földmunkálatok alkalmával. A jelenlevő Tóth Mihály és Visnyei István munka közben az egyik csontváz csuklójáról lehúzott egy arany karperecét. A borotvatokjában őrizgette, eldugta a sublót alá, de jöttek az orosz katonák, elvitték a sublótot, megtalálták a borotvatokot, azt is elvitték. A halottak nem hanyatt, hanem hason feküdtek. A kubikolás a harmincas években volt. SZENTLÁSZLÓHALMA (Törtei, SÍI). 1368: „. . . ad .. . monticulum Zentlazlohalma . . .” (Bártfai Szabó 1938, 394. reg.). 1740: „... ad . . . monticulum... Zenthlazlohalma .. .” (OL Dl, 15446; Oppel 1931, 32. oldalon 1465-re keltezi). 1505: „...ad . . . métám Zenthlazlohalma. . .” (OL Dl. 21386.). A Kutyakaparásicsárda melletti halmot Töröktemetőnek mondják. Ez volt a hajdani Szentlászló falu temetője és templomának romja.1 Az 1368-as határjárás huszadik határjele volt Szentlászlóhalma. Neve Szent László tiszteletére szentelt templomra utal. A tatárjáráskor elpusztult falu többé nem népesült be. Oppel Jenő tévesen írja, hogy 1465-re (helyesebben 1470-re) a Szentlászlóhalmánál már kőegyház épült (Oppel 1931, 32. old. A tévedést átveszi ÉRI 1958,11. old.), az idézett oklevélben erről nincs szó! Cegléd 1470. évi határjárásakor Szentlászlóhalmánál Nyárasapáti György emelt kifogást. SZENTMARJAIT ANYA (Törtei, OIO). 1:25 000: ~. Szenmarjai tn. 1:75 000: ~. SZENTMÁRTONI ÚT 1. Kátai út SZÉP-ERDŐ (Nyársapát, R15). II. kát. felm., 1:25 000: ~. SZIKSZAIDŰLŐ (Cegléd, P15). C. külter. tkép: ~. SZÍV ÓKTAN Y A (Csemő, Pl8). 1:25 000: ~. SZOLNOK-ABONY 1. Abony SZOLNOKI ÚT (Cegléd, K12). 1701: „.. . mintegy húsz lépésnyire a Szolnoki Utt mellett mondották lenni az Czeglédi határt az Györgyei és Félegyházi határoktul.” (Határjárás 1701). C. külter. tkép: ~. 1 Véleményem szerint Szentlászlóhalma jóval északabbra volt. Vö. Köves-part (Torma István). 152
