Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
páryak meggyökeresedtek itt, kibővítették a régi udvarházat, angolparkkal vették körül és a Rozália-kápolna altemplomába temetkeztek. A fóti templom hatása tükröződik a kápolnán, a Tisza-Duna közének szépséges sírkápolnájában. 1860-ban ugyanazokkal az elemekkel építette föl Ybl Miklós. De eltérés is van két alkotása között, mert a Rozália-kápolna nyugodtabb és közelibb rokona az eredeti Árpád-kori kis román stílusú templomoknak. Fölhordott dombon áll, akár a fóti katedrális, téglából épült és a fontosabb elemei terméskőből faragottak. Terméskő a talapzata és a nyolc lépcső, nagyobb tömbökkel határolva. Rendkívül értékes a homlokzat bélletes kőportáléja, félköríves keretén belül még egy emelt gerendás, sarkain lekerekített kisebb keret is van. A kápolna kettős tölgyfa ajtaján leveles, romantikus csillagok vannak és az ajtószárnyak mélyített betétekkel ékesek. A homlokzaton terrakotta fonadékok vannak és két kisebb medallion, sokszögleteikből kerubfejek néznek ki. A kapuzat fölött kettős címer van, az Almásyaké és a Szapáryaké, összefogja őket a kilencágú grófi korona. Belseje három részre tagolt, a középső keresztboltíves. Az oltáron nagy fehér márványkereszt emelkedik s a szentélyből félköríves ajtók nyílnak a sekrestyébe és az altemplomba. Padozata fehérmárvány kocka. Lent a kripta egy helyiségből áll, s a szarkofágokat két oldalon falazták be. A Szent Rozália-kápolna műemlék, de elhanyagolt környezetben van, a dudva és a bokrok magasan a falig takarják, burkoló tégláik kitöredezettek és a fagyokon tovább mállanak. A felszabadulás óta ravatalozónak használják, ami azt jelenti, hogy mégis van gazdája, s a temetéseken megjelent emberek elriasztják az oktalan rongálókat. így is háromszor törték be az altemplom ablakait, kibontották a fülkéket, kihúzgálták a koporsókat, szétszórván a csontokat, értékeket kerestek. Az egyházi emberek mindig visszatemették a maradványokat, de az altemplomot nem tudják megvédeni. Még az is előfordult, hogy egy csavargó kibontván a tetőt, fönt lakott a kápolna padlásán. Félő, hogy a megbontott tetőt a szél tovább rontja és a havak és esők jóvátehetetlenül beáztatják a mennyezetet. RÖZSADÜLŐ (Alberti K20, L20). Egyik dűlő a Kishaleszban. (Novák 273. 1.) SERFÖZÖHÁZ (Alberti Ki9). 1877: § (Galgóczy 365. 1.) „Az uraság (Szeleczky Márton) serfőzőházat s jövedelmező gazdaságot és majort állított itt.” (Átvétel Bél Mátyástól.) A sörfőzés a feudalizmusban a nemesi földbirtokos joga volt. A falusi sörkészítéshez árpát csíráztattak, szárítás után megőrölték, ez volt a maláta. Fele mennyiségű komlót kevertek hozzá, vízzel föleresztették és kifőzték. A kifőzött 98
