Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

IV. Alberti

Az ezredeket tulajdonosuk nevén nevezték; a gyalogezredeket 1767-ig, a lovasokat 1798-ig. (Magyar katona 35-36. 1.)

A magyar ezredek Itáliában, Lengyelországban, Csehországban és Ausztriában állomásoztak, a besorozott legények oda újoncként kerültek, ott szerelték fel őket, és kemény tízévi szolgálat után bocsátották haza őket. Nemegyszer csak papíron, mert az évszázad tele volt hadjáratokkal és sokan elesték a csatákon.

Magyarországot viszont megrakták cseh, morva, lengyel, olasz és osztrák legénységgel. A tisztek között sok magyar volt, a vezénylési nyelv mindenütt német volt.

Az erősen militarizált birodalomban laktanyák nemigen voltak, a katonák a jobbágyoknál voltak szálláson. Egész telkes jobbágynál négy katona, a háromnegyedesnél három, a féltelkesnél kettő. Egy embert nem adtak ki szállásra. A gazdák nemcsak szállást adtak, hanem főztek is a katonáknak. Az asszonyok reggel eljártak a mészároshoz, ott átvették az előre kiporciózott húst (asztal nagyságú lapon egyforma deszkarekeszekbe szeletelték a mészárosok), hazavitték, belefőzték babba, káposztába, burgonyába. A jobbágy adott gyertyát is, esténként egy-egy szálat. Kenyeret is. A katonák utáni munkát ingyen végezték, csupán a készkiadásokat számították be az adagjukba. Nemes emberek nem tartottak katonát.

Cegléden állomásozott az osztály- (gyalogság esetében zászlóalj-) parancsnokság egy századdal és a parancsnoki törzzsel, raktárakkal, mesteremberek műhelyeivel, a fogdával, puskaporosokkal. A többi század a környéken volt, Abonyban, Irsán, Albertin, Pilisen. Irsán és Albertin fél-fél svadron (gyalogosnak fél század).

Cegléden a kintlakás 1870-ben szűnt meg, a ma is álló lovastanya megépítésekor. Az alberti laktanya, régi népiesen kaszárnya 1879-ben épült. Ide vonták az irsai fél századot is. Ez időtől kezdve 1914-ig ebben és a granárium udvarán álló épületben éltek. Az első világháború kitörésekor vonultak el Albertirsáról a hetes huszárok, vissza sohasem tértek.

Albertirsán a XVIII, században -hozzáférhető forrásaim szerint - tizennyolc hónapig, 1763-64-ben a Savfya dragonyos ezred fél svadronja, egy évig, 1765 — 1766-ban az Eugen ezredbeliek, 1771-72-ben a Caramelliek. Ez utóbbiak kolerát hoztak magukkal, hat hónap alatt tizenegyen haltak el Albertirsán. A megmaradtak gyorsan eltávoztak, nehogy a lakosságot megfertőzzék.

A ceglédi stáb állandóan úton volt hozzájuk. Óbester, ordonánc, adjutáns, kvártélymester, regimentspäter, auditor, ezredborbély, profosz, kirurgus hozták izgalomba a kihelyezetteket. A szemlék után nagy vacsorák voltak és hajnalig tartó mulatozások. Mármint a tisztekkel, a legénység a takarodó után elpihent a hazai álmokon, csak 4 strázsák yirrasztottak nehéz puskákkal a vállukon. A le-91