Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
életében. Szolgáltatásaink azonban megváltoztak urunk halála után, ezelőtt 20 észtendőkkel. 1748-ban mostani földesuraink (Szeleczky Márton ezredes örökösei) írásban új contractust kívántak nékünk kiadni, erre azonban nem álltunk rá, akkor kezdődő szokás szerint adózunk és robotolunk. ad) 3 Földesuraink a határt magok közt kétfelé osztván, közöttünk is fölosztották a szántóföldeket. Ezen osztály szerint már nem ökreinktül, sem hámoslovainktul adózunk, hanem szántóföldjeinktül. A háromköteles szántóföldü jobbágy három forintokat, a kétköteles kettőt, az egy köteles egy forintot fizet, a más házán lakozó zsellér 50 dénárt. Minden házigazda 3 csirkét, az egykötél széles szántóföldü jobbágy 7 tojást ád, a közösség pedig 100 tojást, ifj. Szeleczky Márton urunknak minden fejőstehéntől egy icce vajat. Mink pedig, kik Szeleczky Sámuel úr részin vagyunk, az előhasu, úgy tavali borjú mellett fejőstehenektül 1 meszely, a második borjával lévő és öreg fejőstehéntül 1 icce vajat adunk. ad) 4. A helység kocsmáját 60 forint árendában birjuk esztendőn által. A mészárszéket két mázsa faggyúért és 2 borjúért árendáljuk. Szárazmalmunkért földesurainknak semmitsem adunk. Jó szőlőhegyünk van, szőlő kötözésre sásunk bőven terem. A falu számára esztendőnként 40 szekér szénát kaszálunk. Szántóföldünkre 14 pozsonyi mérő belefér, de nem szoktuk minden esztendőben bevetni. A királyi sót Szegedrül és Szolnokbul Pestre szállítjuk és ottan vitelünkért jutalmat veszünk. Szántóföldjeink kárunkra részint homokosak, és olyan helyeken vannak, hogy igásmarháink itatására távulrul kölletik hordókban és más edényekben vizet hordani. A helység, kárunkra nagy országutban vagyon, az utazók és kereskedők marhái mezőinket elélik. Határunk szűk, mely miatt gulyabeli marháinknak és ménesbeli lovainknak járásaira pusztabeli legelőrészt árendálunk 300 forinton. Épületre vagy tűzrevaló erdőnk a mi birásunk alatt nincsen, ami kevés vagyon, az földesuraink által tilalomban tartatik. ad) 5. Földjeink részint homokosak, közöttünk két vetőre vannak fölosztva, ezen vetők vagyis calcaturák nem arányosak, mivel amaz emennél nagyobb, melybe ami az őszi vetésiül elmarad, tavaszival szoktuk bevetni. A kisebb vetőben 3 szántóföldünk van, itt a háromköteles jobbágy a maga földibe 19 pozsonyi mérőt szokott vetni, a második és nagyobb calcaturában 5 szántóföldünk van; itt a háromköteles jobbágy a földibe 33 pozsonyi mérőt vethet. Kaszálórétjeink kevesek, a háromköteles gazda három szekér szénánál többet nem kaszálhat. 52
