Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
Korábban igavonó ökrökről és lovakról tudunk csak, a két háború között azonban általánossá vált az ökörtartás. Érdeklődésemre azt felelték a gazdák, hogy az első háborúban besorozták a lovaikat, elvitték hadiszolgálatra és ők itt maradtak igavonó nélkül. Az ökröt pedig nem vitték el. Az 1728-ban írt krónika, a zólyomi és honti tót telepesek 1711-ik évi bejövetelének történetét beszéli el. Évenként felolvassák a templomban és tanítják az iskolában. Úgy beivódott az albertiek tudatába, hogy minden régi család az 1711-es szekérkaravánról származtatja magát. Azonban neveiket nem örökítették meg, csupán Hawram Pál kenézét,42 Csányi György és Takács Mihály kalauzét,43 és Claudiny Indrik lelkészét. A felvidékiek letelepedése után négy évre, 1715-ből ismerünk egy névsort, amelyben már jelen vannak az 1711 és 1715 közötti jövevények, sőt a minden idők előtti spontán megszállók is. Együttesen őstelepeseknek minősíthetők és neveik akár márványtáblára véshetők. Ez a hivatalos összeírás adózás tekintetéből készült, megjelölvén kinek-kinek belső és külső telke nagyságát. A földeket akkor még kádár csinálta űrmértékkel mérték, a területbe hány mérő gabonát vethettek. A szántók terjedelme pedig attól függött, hogy-a jobbágy mennyi igásállattal rendelkezett, lovainak, ökreinek száma szerint kapott több-kevesebb földet használatra Szeleczky Mártontól. Ugart nem hagyván, évről évre ugyanazt a földet művelték, termésük a vetőmag háromszorosa volt. Legelőt a földesúr nem juttatott nekik, lovaikat, marháikat a közösen árendált pilisi pusztán járatták, de legeltettek aratás után a parlagföldeken is. a e v e k szántó mérővel belső telek Csvila János i 3/4 4 Janosiczky György 6 3 Mandács András 4 4 Pivovarczky György 6 2 Szuda Pál-2 Tóth István 4 2 Muránszky Pál 6 2 Debrey Mátyás zsellér-I Takács Mihály 4 1/2 2 1/2 10. Szlezák Pál 6 4 Cserny András zsellér-I Janosliczky Tamás íz 5 41
