Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
Február 14-én huszonkét szekéren Szentmária községbül elindultak Csányi György, Takács Mihály és Hawram Pál elöljárók vezetésük alatt, magukkal hozván akkori ágostai hitvalló tételt követő lelkészük, Claudinyi Indriket is, és Albert pusztához szomszédos Pánd község erdeje alatt megállapodtak - miután jövendőbeli földesuruk, Váracskay András akkoriban Pánd községben lakott, a’hol is még földesurukkal a’ szerződést megkötötték. A szabad ég alatt egy hétig időztek ’s ezután Albert pusztára érkezvén letelepedtek.”30 A kiterjedt Csányi család élő hagyománya, hogy az ős végvári katona volt Takács Mihállyal együtt, s mint kenézek, az általuk jól ismert vidéken hozták Albertire a telepeseket. „Váracskay nagyon csodálkozott, hogy a két kenéz minő tökéletesen beszél magyarul. - Azért uram, mert mi granicsár magyar katonák vagyunk.”31 Jogos volt-e Váracskay jussa Albertire? Egyértelműen mondhatjuk, hogy nem. Ezért az Űjszerzeményi Bizottmány elutasította követelését. Mégis, mi indította őt a gazdátlannak vélt Alberti megszerzésére? Egy családi hagyomány, mely szerint az Irsayak tulajdona volt a török megszállás előtt az egész Alberti. Váracskay, akinek nem tudni, hol volt birtoka, anyja Irsay lány volt, s amikor az Irsayak különböző oklevelekkel igyekeztek az alberti jogukat igazolni, Váracskay sógor volt közöttük az élenjáró. Édesanyja famíliájának valóban volt itt részbirtoka, de annak nagysága ma már nem ismert (sok földjük nemigen lehetett, mert a kérdéses időben tizenkét-tizenöt részbirtokos osztozott Albertin, s az Irsayak határ menti földjeit csupán egy pörben említik, mint szomszédot. A másik rész sohasem volt az övék, hanem mint zálogbirtokosok ültek benne néhány évig, amíg 100 forinton tovább adták 1457-ben. Váracskay személyes jogon elesvén, ezután, mint nőági rokon a Gelleén, Rőthy és Buzogány sógorral együttesen lépett fel. Fondorlattal akarták Alberti felét megszerezni oly módon, hogy a falu felét fölajánlották a nagyon befolyásos Grassalkovich Antal budai kerületi kincstári ügyésznek. Gondolták, hogy a fél falu is ajándék. Am csalódtak, mert Grassalkovich, a kiváló jogtudós, fölismerve a turpisságot, visszautasította az ajándékot.32 Az idecsalt szlovák telepesek azonban sokat nem aggódtak Váracskayért, szorgalmasan dolgoztak, házasodtak, szültek és tisztességgel gyarapodtak, elismervén Szeleczky Márton uraságát. A Felvidéken tejjel-mézzel folyó Kánaánnak tudták az Alföldet, ahol kolbászból van a kerítés, és az onnan elszármazottakat jólétben és vagyonban vélték. Szegénységükben - mint minden szegény ember - sokáig emlegették alföldi „gazdag” rokonaikat. Még a jelen század fordulóján is. Zsolnán híre ment, hogy az alberti Laczi János elhalt, megkeresték hát az alberti jegyzőt. „Bizonyos Laczi (Laczlavik) János volt alberti lakos és birtokos ott néhány év előtt lemenő örökösök hátrahagyása nélkül meghalt. Az itt levő rokonai 37
