Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
IV. Alberti
zódtak a biztonságos királyi Magyarországra, a parasztok helyben maradtak, és adóztak, 1553-ban 5 portával.15 A Dráva és az Al-Duna vonalától északra 1541-től létesültek a nagy közigazgatási egységek, a szandzsákok. A budai 1541-ben alakult. Adózóinak, a magyar rájáknak összeírása 1546-ban történt először. Az összeírást Halil bég, a mohácsi és az isztolni belgrádi szandzsák biztosa végezte. A szandzsák összeírására a török uralom alá került vidékeken azért volt szükség, mert a föld tulajdonjoga az uralkodót, vagyis a kincstárt illette. Nyilvántartásba vették a faluk, városok és puszták lakóinak nevét, terményeik várható tizedét és adóik summáját. Ezután határozott a kincstár arról, hogy melyik falu, város vagy puszta adó- és tized jövedelmét tartja meg szultáni hászbirtokként, és melyik jövedelmét engedi át tímár-, ziámet- és beglerbégi használatra, készpénzfizetés helyett a katonai és polgári tisztségviselőknek, illetőleg valamelyik vár őrségének. Általában tízévenként végeztek új összeírást. A budai szandzsák második defterét 15 5 9-ben Dervis szegedi szandzsákbég végezte. A biztos magával hozta az első, 1546-os összeírás másolatát, kiszállván a falvakba, fölolvasta. A bírótól és esküdtektől megtudta a lajstromon szereplők családi változásait. Ha valaki az eltelt 13 év alatt megnősült, a korábban beírt nőtlen megjegyzést kijavította nősre, az időközben fölserdült fiúgyermekeket pedig beírta. Először a dzsizje-adóra köteleseket vette fel, akik házuk, földjük, szőlejük, állataik és egyéb ingóságaik után 300 akcsével adóztak. A dzsizje-adó fizetése alól a bírók és a pap felmentést kaptak. Az adók közt a kapudó volt az első tétel, ezt a dzsizjére kötelezettek fizették, akár családosak voltak, akár nőtlenek, ha önállóak voltak. A „kapuk számá”-ból azonban nem lehet a kapuk vagy házak számára következtetni. További tétel volt a gabona-, széna-, must-, vetemény- és gyümölcsadó, azokat háromévi termésátlag után rótták ki. Kivetették a bárány-, a méhkas- és a sertéstizedet. A juhok számát - az összeíráskor meglévő állományt - a rája nevéhez jegyezték. Fizettek haltizedet és hordóadót, a bor után, menyasszonyadót és büntetéspénzt. A vízimalmok adóját évi egy összegben szabták ki, kerekenként 25-25 akcsében. A falu lakosságának számát - miután a kapuadót nem vehetjük tekintetbe — csak becsléssel mérhetjük, erre azonban támpontunk nincs. Volna ugyan a töröknek a szerémi összeírásban egy megjegyzése, hogy egy-egy házban 7-8 személy is van, ezt azonban nem általánosíthatjuk, annál inkább sem - mert mint az előbb mondtam -, ismeretlen a lakóházak száma ebben a korban.16 Alberti a budai szandzsák pesti náhijébe (bírósági kerület) tartozott, 1559- ben Ali Diváne tímár birtoka volt, kinek az alberti magyarok 5277 akcsével adóztak éveríte. Az akcse török pénzegység volt a XVI. században, értéke öt magyar dénár. 3°
