Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

V. Irsa

szőlőt az megmaradott sőlő tökirül.” (Andreas Tokaj 81 éves colonus, hajdani pásztor).

A Bercelhegy alatt a középkorban is voltak szőlőskertek, bizonyság az 1457- ben írt oklevél, amelyik, többek között Irsay Antal elkobzott szőlejéről beszél. (Bártfai Szabó 1938. 834. reg.) Itt mindig volt szőlő, ha kiöregedett, újat telepítettek, a török alatt is termettek, sőt gondozatlanságukban, a lakatlanná vált határ vándorait, pásztorait megörvendeztették fürtjeikkel. A kakashegyi részen ma is díszlenek a telepítvények. Az irsai bortermelésről jó ötszáz éve van igazolásunk.

JUHÁSZMAJOR

(Irsa M19). 1844: Kisirsai juhászmajor (Ferenczy József monográfiája, 1844. (Kutas átvétele).

KAKASHEGY

(Irsa K17). 1864: § (Pesty); 1:25 000 (kataszteri) tkp: § 1883.

„Bortermő hegy, hol a’ dézsmakötelezett szőlősgazdák a’ Kajtár családdali szerződés folytán egy pár kakast tartoznak fizetni-adni.”

KAKASI ÜT

(Irsa L18).

Határút Irsa és Ceglédbercel között, amelyen állt hajdan a farkasakasztókörtefa, mint határjel (másként Császártemetés). Az itteni lakosok szerint a határút közelében, fönn a gerincen harminc éve megbolygattak egy lovassírt. Ez az adatközlés megegyezik az itt szántó traktorosokéval, akik lovassírokat szántottak ki a közelmúltban.

KÁLVINHEGY

(Irsa L18). 1864: § (Pesty)

„Valószínűleg azért neveztetett, mert ezen darab föld az Irsay család kizárólagos birtoka volt, mely kálomista.”

KANÁSZLAPOS

(Irsa Mi9). Homokrész I.

A húszas években a kondának epreskertet telepítettek itt, a földmunkálaton számos sírt és egy templom maradványait bontották ki. A közelben van Popper Pál szőleje, Popper figyelemmel kísérte a napvilágra került leleteket és az egyik munkástól megvett egy csomó ezüstpénzt. A dénárok egyrakáson voltak, elrejtett pénzről tanúskodnak. A dénárokat a harmincas években nekem is megmutatta, közülük egy Pannónia feliratút.

KARTALITAN Y A

(Irsa J18). 1:25 000 (körzeti) tkp: §

1919. augusztus elsején Szolnokról menekültek a magyar vöröskatonák Pest irányába, augusztus 2-án a Kartalitanyában csépeltek. Öt-hat vöröskatona bejött a tanyába, átöltöztek munkás ingbe-gatyába és beálltak a cséplők közé,