Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
V. Irsa
A marhahajtó utakon, széles mezőn, itatóvályúkkal ellátott kutak közelében épültek a mezei csárdák, ilyen volt a Háromrózsa is. A Pesti országúton, közel a berceli határhoz állt. Épületét láttam, amíg el nem bontották az elmúlt esztendőkben. Az udvarán tanya áll, előtte, az országút túlfclén jókora rét terült el a pihenő állatoknak. Kút is volt ott. A Háromrózsa csárda azon pusztai fogadók közé tartozott, amelyik szállást adott hajcsárnak, lábon hajtott marhának. A falusi és a faluszéli csárdák ezekkel szemben csak utasoknak adtak éjszakai szállást, ételt-italt, lovaiknak istállót, mert szűk volt az udvaruk, nagyobb falka állatot nem bírtak befogadni. A hagyomány szerint a csárdásnak három szép lánya volt - három rózsa -, akik az utasokat fogadták, kedveskedtek nekik, s ha kiderült, hogy sok pénz van náluk, éjszaka leöldösték őket. Holttesteiket a csárda fölötti homokba ásták el. A véres történetnek az adott „igazolást”, hogy a csárda közelében 1908- ban, szőlő alá forgatáskor számos emberi csontvázat találtak. (Novák 236. 1.) A földforgatáson jelen lévő Turcsán Mihály mérnök nekem is említette a harmincas években ezt a megbolygatott ismeretlen temetőt. A nép mindennek keresi a magyarázatát, a csárdák közelében föltalált emberi maradványok a „legyilkolt és kifosztott utasok csontvázai”. Ugyanezzel a mondával találkozunk a mikebudai Szalmás csárda „megölt” gazdag kereskedőivel. HÁROMRÖZSASZÖLŐ (Irsa K18). Szőlőskertek a Háromrózsa csárda fölött. (Novák 236. 1.) HÁZIKÁPOLNA 1. Plébánia HOMOKI ISKOLA (Irsa M18). 1985: 1:25 000 (körzeti) tkp. § HOMOKI SZŐLŐK (Irsa Mi8). 1985: § (körzeti) tkp. HOMOKRÉSZ (Irsa M18, M19). Albertirsa I. kerülete, mely magába foglalja a Rózsahegyi-, Kanászlapos-, Dávid Mihály-, Bolt-, Dávid János- és a Búzás-dűlőt. HOMOKRÉSZ (Irsa M18, M19). Albertirsa II. kerülete. Rajta van a Rákóczi-, a Bibic-, Bánszky- és a Kenderhátidűlő. HORVÁTHDŰLŐ 1. Peres. A nemes Horváthoknak itt voltak földjeik. (Novák 236. 1.)
