Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)
III. Településnyomok a pusztabokrok létrejöttéig
Csörgedez a Maraszti3 Csíkos patak, Gerje, melyet a Malomároknak neveznek az oklevelek, s a legújabb időkben Gerjének a térképek. A Maraszti Csíkos Pilisen ered a Beleznay-kastélypark tavából. Szétágazó erei szelíd halmú kis szigeteket öleltek körül a régi időkben, ezeket a halmokat lakta négyezer évvel ezelőtt a késő rézkor egyik nemzetsége, a badeni kultúra népe. Pilistől Cegléd város határáig, mintegy huszonöt kilométer hosszúságban legelők és jó kaszálók zöldellnek itt. Fiammal, Józseffel bejártuk a réti szigeteket 1959-ben. Ebben az évben ugyanis a halmok egy részét fölszántották erdőtelepítésre, részben katonai lövegállásoknak, illetőleg kubikolták az útépítésekhez. A Nagyrét ceglédi szakaszán egy lapos halmon hét lakódögröt és egy női sírt találtunk. Jelentős értékű és mennyiségű pattintott kovakő dárdahegyet, nyílhegyet, borotvaéles obszidiánpengéket, termésrézből kovácsolt réz karperecét, kézzel formált agyagedényeket és egy európai jelentőségű kőből faragott-csiszolt medvefejet gyűjtöttünk össze. A medve nem honos állatfaj e tájon, nemzetség totemállata lehetett, a medvétől származtatták magukat az ittfelejtett kőfejről neveztük el a halmot Medvehalomnak. Azóta a régészeti irodalom átvette, s kataszterében így jelöli a lelőhelyet. A Medvehalmon egy pattintóműhely raktáranyagából négyszáz kovakő nyílhegyet és szilánkot szedtünk össze, köztük több magkövet is. Egy másik halomból megint kovakő nyílhegyek és tengeri kagylók kerültek elő. Az irsai réten, a harmincas években csinált út munkálatainál egy kultikus kétosztatú tálat és más agyagedényeket, emberi csontmaradványokat hozott be a helytörténeti gyűjteménybe Kemenczei János malomtulajdonos. Ez az összekötő út a falu déli szakaszát köti össze a pesti országúttal. Ez a késő rézkor badeni kultúra népéhez köthető.4 A leletekről értesítettem a Magyar Nemzeti Múzeumot, az adattárból kijött Korek József osztályvezető és véle ismét bejártuk a Medvehalmot. A lakógödrönként külön csomagban lévő anyagot számba vette és részletes jelentésben számolt be a tapasztaltakról.5 A dombság alatt húzódó huszonöt kilométer vizenyős rét hajdan egy rézkori törzs szállásterülete volt, ma több falu szabdalja közigazgatási részekre, fönt Pilis, Alberti, Irsa, Bércéi és Cegléd, minden bizonnyal értékes tanulságokkal szolgálna tüzetes bejárása és a halmok megásása. Máris bizonyos, hogy a rézkoriak a mocsárral-vízzel átölelt magaslatokon laktak, a szárazföldön eddig nem kerültek elő ebből a korból való emlékek (pl. Alsónémcdi). Az újabb ásatások antropológiai vizsgálata (Alsónémedi, Budakalász, Budapest-Káposztásmegyer) azt mutatja, hogy a badeni kultúra népe nagyon heterogén volt. A déli eredetre a gracilis, mediterrán típus a jellemző, de a helyi előzmények sok alpi típust is mutatnak. A laboratóriumi vizsgálatok is sokszínű népességre utalnak, ahol az életkor átlaga 35 év körül volt, igen gyengén 14
