Hídvégi Lajos: Pusztabokrok II. Adatok Alberti, Irsa, Dánszentmiklós és Miebuda településtörténetéhez (Albertirsa, 1990)

IV. Alberti

TESSEDIK SÁMUEL 1742-1820

A talapzat hátoldali szövege:

ÁLLÍTOTTÁK:

ALBERTIRSA NAGYKÖZSÉG TANÁCSA,

ÁFÉSZ, DIMITROVÉS SZABADSÁG TSZ 1978

TÉGLAÉGETŐ (Alberti K19, K20).

A Proliszőlők alatt, a kanászház mellett bányászták a XVIII, századtól az agyagot, verték a téglát, szárították, égették. Valahány birtokosa volt Albertinek, az mind a maga monogramját domborította rá a téglákra:

R - Almásy Rozália G SZ R - gróf Szapáry T - Alberti Telkes Gazdák

,,A Szapáry-féle téglaégető mestere Illés Pál volt, akinek a fia a Tanácsköztársaság idején a községi tanács elnöke volt (a jegyző Kun Béla apja, Kun Mór). Illést a bukás után letartóztatták a direktóriumi tagokkal együtt, szökni akart, a románok rálőttek, megsebesült. Bevitték az irsai Palcsek-házban székelő román katonai parancsnokságra. Barátai éjnek idején kiszöktették, fölvitték Pestre, egy kórházba. Fölgyógyulása után Pestlőrincen telepedett le.” (Kutas 30. 1.)

Napjainkra a téglaégetőnek csak a gödrei maradtak meg.

TOKAJKA

(Alberti J19, K19, K20). 1804: Tokaika (Mocsy László) felvételi tkp. (Novák 1975).

„Tractus Vinearum Superior vulgo Tokaika.”

A helyi hagyományok a világhírű Tokajjal hozzák kapcsolatba a Tokajka helynevet.

Bél Mátyás írja, hogy a rádi földesurak Tokajból hozattak szőlővesszőt, ezért híresek a rádi borok. Föltehető, hogy az alberti Szeleczky Márton is tokaji veszszőkkel telepítette be Alberti ezen határrészét és nevezték el Tokajkának.

1975-ben a Micsurin termelőszövetkezet nagy területen gyümölcsös alá fordított, ismeretlen kultúrából való temetőt bolygattak meg. Az adatközlő Maróti János traktoros, második világháborús halottaknak véli. Maróti jelen volt a földforgatáson, A munkavezető nem jelentette be a múzeumnak a leleteket.

IOI