Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
Nevüket őrzi az emlékezet
a szociáldemokrata pártba. Az itt szerzett ideológia volt alapja a zsellérségért vívott küzdelmének. Elhatározta, hogy osztályos társait megismerteti a szocialista eszmékkel és kivezeti őket nehéz helyzetükből egy emberibb életbe. Értük áldozta vagyonát. 1896-ban megindította Magyarország első agrárszocialista lapját, a Földmívelőt. Programot adott az első számban: „a szegény és kisvagyonú, földmíveléssel foglalkozó és munkát végző nép ügyeivel való foglalkozásra, érdekeinek megvédésére, jogaiknak emberi tekintélyükért és méltóságukért való harcra vállalkozunk, hogy a herék és naplopók által igába szorított és szolgaságba kényszerített helyzetéből kiszabadíttassék, a zsírján élősködőket a nyakáról lerázhassa, és munkálkodhasson a maga és családja jólétéért és boldogságért.” Várkonyi legnagyobb vállalkozása volt az 1897 februárjában Ceglédre összehívott földmívelő országos kongresszus és a szeptemberi pártkongresszus. Kiváltak az agrárproletárok sorsával nem foglalkozó, azok életkérdései elől mereven elzárkózó szociáldemokra pártból és létrehozták a Független Szociáldemokrata Pártot, szeptemberben módosítva: a Független Szocialista Pártot. Nőszervezetet alapítottak és mozgalmukba a nemzetiségieket is bevonták. A Földmívelőt százezrek olvasták, és hatására tömegesen léptek be a zsellérek pártjába. Volt olyan hét, hogy tizenöt falu népe csatlakozott hozzájuk. Reményüket és lelkesedésüket fokozta a Cegléden meghirdetett földreform,követelték, hogy a papi és kincstári földeket bérletek formájában juttassák a nincsteleneknek. Hirdették, hogy az állam kötelezze a száz holdon felüli magánbirtokok bérbeadását. Ez volt hazánkban a földosztás első politikai programba foglalása. A reakció válaszolt. Megindult Várkonyi ellen a tőkések és földbirtokosok egyenlőtlen harca. 1898 februárjában a rendőrség házkutatást rendezett nála, lakását fölforgatták, a Földmívelő üzleti könyveit, előfizetőinek névsorát, magánlevelezését, pénzét elkobozták, őt meg állandó rendőri felügyelet alatt tartották, minden lépését titkosrendőrök figyelték, a szerkesztőséget detektívek szállták meg. Mindezt öt ízben ismételték meg. Betiltották a Földmívelőt, és Várkonyi ellen különféle címeken pert indítottak, törvény elé idézték, vizsgálati fogságra vetették, vagyonát zár alá helyezték. Hat ízben ült börtönben. Legutoljára azért fogták vád alá, mert a vonaton utaztában kikelt a háború ellen. Elítélték. Büntetését 1918- ban kellett volna elkezdeni, erre azonban már nem került sor, mert ebben az évben május 19-én meghalt. Egyik védőbeszédében így jellemezte önmagát: „Nem én izgattam a munkásnépet, hanem az úri osztály kapzsisága ingerelte fel, én csak felvilágosítani akartam azt az egyszerű, tanulatlan munkásnépet arról, hogy ő sem barom, akivel szántani lehet, hanem ember, akinek jogai vannak. Szívesen szenvedem a börtönt, mert azt az elvet, amit én hirdetek, nem lehet már megölni, az már termékeny talajba van ültetve.” 52
