Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)

A történelem lapjain

TANYÁK, SZÁRNYÉKOR, KALIBÁK Cegléd városiasodása a kiegyezés korában kezdődött. Sok minden megváltozott, mint ahogy szerte az országban, elmaradtak az avult mód­szerek, és új formák alakultak ki, bár jó ideig az új és az avult még egymás mellett élt. A korábbi állattartáson és földmívelésen kívül volt itt ugyan jelentős szőlőmívelés is, de kiszállításra nem sok termés került, legfeljebb az ura­dalom pincéjéből, egyrészt a cserői harminc holdról, másrészt a dézsma­­borból. Most azonban hatalmas pusztákat forgattak szőlő alá. Ez időben került fölosztásra a Nagypáskom, a város alatti húszezer holdas közlegelő, belőle osztották a Járandóságokat, melyekből egy—egy jobbágytelek után huszonkét holdat juttattak, és most már a házas zselléreknek is, nyolcat számítva egy telekre, ezerkétszáz ölével elosztva. A szőlőkbe gyümölcsfá­kat ültettek. A mindmáig emlegetett Unghváry László akkor létesítette európai hírű faiskoláját. Korábban a tanyák igen szerény épületek voltak, szárnyékok vagy ka­libák, emberi szállásnak a tartós földmunkák idejére, és elkerített résznek az igásjószágoknak. Ezek helyére most fehér falú tanyaházak épültek, a gazdák fiatal házas családjainak, téli—nyári kintlakásra. Az öreg, nyuga­lomba vonult gazda a városban lakott. Kint voltak a nagy istállók, bent csak egy fejőstehén, legfeljebb két ló, kocsival. Az ősi, fekete ugaron, hármas vetésforgó járta a kiegyezésig, mert a földeket nem trágyázták, vagy csak igen gyengén, istállótrágyával, a pi­hentetett, ugaron hagyott parcellák adtak táperőt a növényeknek. Most a hármas vetésforgó megmaradt ugyan, de ugar nélkül, az első parcellát istállótrágyával jól ellátták, abba kukoricát vetettek, a másikba árpát vagy zabot, a harmadikba búzát. A sertéstrágyának semmi értéke nem volt, még ingyen sem kellett senkinek 1870-ig, akkor egy Hörömpő János nevű gazda összeszedte a szom­szédoktól az ingyen trágyát, kihordta a tanyájára. Szépek is lettek a veté­sei, gazdag lett a termése. A sertéshízlalás ezekben az években a várost országos hírre emelte, a vágott hízót Pestre szállították, az élőt Krakkóba és Bécsbe. A kétnapos ceglédi vásárokat úgy meglepték a sertéskereskedők, hogy a tanács 1869-ben engedélyt kért a negyedik országos vásárra. Addig céhi ipar volt, de a korszerűtlen céheket 1872-ben az ország­­gyűlés megszüntette, helyettük ipartársulatok alakultak, a céhek jogköre nélkül. Az ipar megmaradt a kisműhelyekben, egy—két legénnyel, egy —egy inassal. Manufaktúrák még nem jöttek létre. 37

Next

/
Thumbnails
Contents