Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
KOSSUTH TOBORZÓBESZÉDÉRE EMLÉKEZVE A ceglédi 48-as nemzetőr zászlóalj Kossuth Lajos 1848. szeptember 10-én jelentette meg hadbahívó vasárnapi cikkét a Jellasics által vezetett, Habsburg-párti horvát betörés hírére, a szabadság védelmében. Ugyané napon Cegléden a másféltelkes Csizmadia Mihály parasztbíró egybehívta a körösi és kecskeméti tanács küldötteit. Délelőtt népgyűlést tartottak, majd a közösen megfogalmazott határozatukat elküldték a kormánynak. (E határozat eredeti példánya ma is megvan.) Kossuth kapva kapott rajta, a vele azonos népakaraton. „Kecskemét és Nagykőrös városokkal tartott értekezés és hideg megfontolás után ... az összes haza színe előtt kijelentjük, ha (a kormány) az addigi veszélyes rendszert tovább is követi... a nemzet fegyverforgató fiainak felfegyverzését halogatja: bizodalmunkat nem fogja bírni. Mert mi nem akarjuk, hogy nemzetünk elvesszék ... A haza szent nevében kérjük a kormányt és az Országgyűlést, lépjen a cselekvés terére... vakon engedelmeskedünk nyilvánítván, hogy hazánkért és nemzeti becsületünkért minden áldozatra készen vagyunk és inkább kívánunk dicsőén meghalni, mint gyáván élni.” Szeptember 24-én délelőtt Kossuth Lajos bejelentette Pesten, hogy megindul az Alföldre meghirdetni a népfölkelést. Különvonaton Ceglédre utazott, zsebében a ceglédi határozattal. E nap délelőttjén ismét gyűlésezett a ceglédi nép, megerősítve határozatát, melyben helyteleníti a kormány tétovaságát, és a megtámadott ország védelmére készen áll. A vasárnapi ebédet nem a legnyugodtabb légkörben fogyasztották el, nagy üresség és csönd ült a városon, mikor hirtelen elterjedt a hír Kossuth megérkezéséről. Perceken belül hét—nyolcezres tömeg gyűlt egybe a templom előtti piactérre. A mai Szentháromság-szobor helyére a városházáról jó erős tölgyfaasztalt hoztak ki, amelyre föllépve megismételte Kossuth az előző heti vezércikkben megírt országvészt, kijelentve, hogy az emberséget és jogot nyert nép hallgatása megérdemli a legszörnyűbb pusztulást, ha viszont fegyvert ragad, a legszebb szabadság és jólét következik az ellenség kiverése után. Nem kellett itt senkit meggyőzni, a föllelkesült tömeg együttérzett minden szavával, a gyűlés után sorakoztak a századok a maguk választotta tisztek vezényszavára, hajnalban pedig már elindult 2150 gyalogos és százötven lovas nemzetőr nagy muzsikaszóra a Dunához, kijelölt védőkörletükbe, Dömsöd és Kunszentmiklós térségébe. 24
