Hidvégi Lajos: Ceglédi históriák. Történeti elbeszélések (Cegléd, 1981)
A történelem lapjain
SZEMÉLYNÉV IS LEHETNE Legenda és valóság aváros nevéről Hat ismert Cegléd volt a történelmi Magyarországon: a Pozsony megyei, a csallóközi, a Somogy megyei, az Eger melletti, a Sümeg járási és az alföldi Cegléd. Minden bizonnyal együtt kell e helyek néveredetét keresni, és éppen a hatnak egybevetésével közelíthetjük meg, akár meg is találhatjuk az igazságot. A legszívósabban tartja magát a ma már elavult Szeglet—Sziglet— Cigiét—Cigléd elmélet, melyet a mi Tóth Sámuel rektorunk a XVIII, században könyvben is kiadott latin nyelven. A református iskolák erősen ragaszkodtak a hagyományokhoz, ez a szómagyarázat még a jelen század földrajzi óráin is benne volt az iskolások könyveiben. Azok az itt született nevelők, akik ezen nevelődtek, még ma is így magyarázzák a kötelező városismereti órákon. Érdekes elkalandoznunk a múltban, a templomkertben kihallgatott egyik tanú vallomására, mert megismerkedhetünk név szerint is, viselt dolgaiban is Dús Mihállyal, aki „amidőn Béts alá ment vala a Török, már akkoron házas ember lévén, jól említi, hogy azon Török veszedelemkor és mindenkor is, az ő emlékezete szerint Czegléd Városának lakosai a Helvetica Religion voltának légyen, a kérdésben lévő Templomot ugyanazok bírván mindeneknek háborgatása nélkül békességesen, sőt ami több, az édes Annyától is aki már akkor Asszony vala amidőn Budát a Török a Keresztyénségtől elvette, azon Annya még arról az időrül is emlékezvén, amidőn Czegléd Városát Szeglet városának hívták vala hajdani Magyarok.” A második szómagyarázat Sicambriával és a székelyekkel hozza kapcsolatba a Cegléd nevet. Sicambria helynév a XIII. századi Kézai Simon krónikástól ered, aki akkor már nem tudta a régi Alsó-Pannónia fővárosának, Aquincumnak a nevét, jobb híján Sicambriának nevezte. Fontos város volt az időszámításunk első évszázadától. Korábban kelták lakták, stratégiai fontosságú lévén, a hódítók légiókat vezényeltek ide az egész Duna vonalát védeni a barbár betörések ellen. A katonák nyomában kereskedők jártak, ők is megtelepedtek, megépítették Aquincumot fürdőkkel, vásárcsarnokokkal, műhelyekkel, vallásos szentélyekkel, törvényszékkel, átriumos lakóházakkal és a városfalon kívüli szórakozóhelyekkel. A Duna—Tisza közén lakó barbárok gyakori támadásait sem a római erődök, sem a város nem tudták kivédeni, a helyőrségek kiürítették a limest a negyedik században, a polgári lakosság is elköltözött. Üresen ma10
