Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)

Ha nem akarják, hogy bejöjjön, ha nem akarják elfogni, akkor egyszerűen csak bekenik a kulcslyukat fokhagymával.

Marticsek Katalin 12 éves Körösi úti iskola

i2 j. Át akarta adni a boszorkányságot

Volt egy öreg néni, boszorkány volt. Volt neki egy unokája, akit nagyon szeretett. Halála óráján át akarta adni neki a boszorkányságot, kérve-kérte a lányát, hogy adja a kezibe a kislányt. A lánya tudta, hogy mit akar az anyja, a söprűt adta oda. Befűtöttek a kemencébe, vizes ruhával fogták meg a söprűt és beledobták a tűzbe. A söprű elégett. Mikor utolsót lobbant, meghalt az anyja, azt tudva, hogy az unokájára hagyta a boszorkányságot.

Jasó Mária VII. c.

126. Egy kopott söprűt, meg két fekete babszemet adott neki

Nagyapámnak, Palotai Mátyásnak az édesanyja boszorkány volt, Palotai Jánosné. Hatvannégy éves korában halt meg.

Halálos ágyán odahívta a menyit, legöregebb fiának a feleségit, Panni ángyit — még ma is él, Kőbányán lakik -, és egy kopott söprűt adott neki, meg két fekete babszemet. „Ha ezt megtartod magadnak, te is folytathatod az én mesterségemet.” Mingyán meg is halt.

Panni ángyi fogta a söprűt és a babot, beledobta a tűzbe. A tűzhelyből nagy láng csapott ki, de mingyán el is múlt. Ott voltak a rokonok, azt mondták neki, hogy: „Szerencséd, hogy elégetted, mer’ rajtad maradt volna a boszorkányság!”

Molnár Eta VII. c. felv.: 1958. február 8.

I2j. A boszorkány lánya nem akarta átvenni a boszorkányságot Lásd az 5-ik történetet a 18. lapon.

128. „Szerbusztok, én mán többé nem leszek veletek!” Lásd a 38-ik történetet 345. lapon.

790