Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)

HÍDVÉGI LAJOS Cegléd hiedelemvilága Ez a munka az időtállás igényével készült, nem elemez, hanem megfigyel, nehogy az elemzések túlhaladása következtében veszítsen jelentőségéből. Az adatok föl­gyűjtése az utolsó órában történt, harminc évvel ezelőtt, ezért megismételhetetlen, a későbbi kísérletek eredménytelenek maradtak. A ceglédi Táncsics Mihály iskola VI-VIII. osztályos növendékei közvetítésével mondták el ezeket a történeteket az eredeti adatközlők, akik azóta elhaltak, a túl­élők életformát változtattak, pásztorokból, béresekből, cselédekből, tanyán élő em­berekből - a leghagyományőrzőbb társadalmi rétegből - városi munkásokká vál­tak, gazda, iparos alig akadt közöttük. Az akkori ifjak ha még emlékeznek is ezekre a hiedelmekre, többet nem ismertek, ennél többet nem tudtak kicsalni az öregekből. Múltunk legmélyebb rétegéből, mely alatt már csak homály és köd van, hoztak üzenetet címszavaik szinte kivétel nélkül uráli-, ugor- vagy finnugor-koriak, idézik az ősi magyar hitvilág sámánjait és pogány varázslónőit. A ceglédi boszorkány A magyar boszorkány név ősi eredetű, azonos jelentésű az ótörök basirqan-nal és a votják busturgán-nal. (Magyar Nyelv Történeti-etimológiai szótára I. k. 352. 1.). Feltehetően a régi pogány varázslónőket és javasasszonyokat tekintették boszorkányoknak, akik a néphit szerint át tudtak változni állattá és éjszaka jár­tak rontani. Az ősvallás hiedelmei az idők folyamán ókori babonákkal és keresz­tény elemekkel bővültek. Ez az emberfeletti képességgel rendelkező, számtalan alakban megjelenő és sokfélekép ártó magyar boszorkány a XVIII, század elejéig különbözött a közép-európai inkvizíció boszorkányától. KULCSÁR Zsuzsanna: Inkvizíció és boszorkánypörök. Gondolat Kiadó, Budapest, 1968. 158. 1.) Három­száz év alatt azonban ennek elemei is beszivárogtak boszorkánytörténeteinkbe (bo­szorkányszombati gyülekezés, boszorkánylé, éjféli mise, vesztőhelyi megégetés stb.). A kedvvel forgatott 'hitvilág-irodalom keltette föl érdeklődésemet a boszorká­nyok és más ártó lények, tudós kocsisok iránt, gyűjteni indultam, 1957-től 1962-ig kétszáz történetet gyűjtöttem föl. Lám, Cegléden is voltak boszorkányok! Sőt, egye­sek meggyőződése szerint még ma is vannak. Tanítványaimhoz fordultam, akik 729

Next

/
Thumbnails
Contents