Hidvégi Lajos: Cegléd hiedelemvilága - Acta Musei de János Arany nominati 7. (Nagykőrös, 1992)
46. A boszorkánynak megmaradt az ere)e Régebben történt az Ugyefba’ hogy egy lány férjhez ment és nagyon szép kenyeret tudott sütni. Az anyós megirigyelte, elment macska fejibe hozzá és este, amikor a menye a morzsótkát verte, az ablakba épp úgy verte, mint az. A macska hazament. Másnap reggel a fiatalasszony bevetette a kenyeret, lapos lett, elment az anyósához panaszkodni. Az anyós azt komendálta neki, hogy vigyen hozzá abból a lisztből, majd ő is süt kenyeret. Így a boszorkánynak megmaradt az ereje, macska képibe mindig visszament a menyihöz, az ablakba ült és tovább verte a morzsótkát. Így aztán a fiatalasszonynak egész életiben nem sikerült a kenyérsütés. (kenyérsütéskor a kovászból félre tesznek egy darabot, ez a morzsótka. A kovász úgy készül, hogy a lisztet vízzel keverik fakanállal, kelni hagyják.) Darányi Teréz VII. d. anyuka mesélte, a 37 éves Darányi Sándorné, Klément Teréz 4j. Sarló és az öregasszony A testvére urával történt. Egy nagy sörgyárban dolgozott, mint huszonöt éves legény. Talált egy sarlót az udvaron. Mondták a barátai, hogy hajítsa el a sarlót, mindig dobálták, játszottak vele. ö nem sejtett semmit, eldobta. Erre előtte termett egy boszorkány, egy nagyon öreg asszony, és megfenyegette, ha még egyszer eldobja azt a sarlót, rosszul jár. Másnap a barátai megint mondták: „János, dobd el ezt a sarlót, hadd mérgelődjön az öregasszony.” Ö megint kidobta a kerítésen, megint megjelent az öregasszony, hozta a sarlót vissza, megfenyegette, hogy még egyszer el ne próbálja dobni, mert ő mán nem hozza vissza, hanem megjárja nagyon. De ő harmadszor is eldobta. Este nyolc óra volt, hogy hazamentek. Hosszú, nagyon hosszú utcán kellett neki hazamenni. Egy nagy fekete macska, akkora volt mint egy kutya, a fejibe’ mintha két izzó gyertya égett volna, ment utána. Már hátra se mert nézni, annyira félt, a macska csak nézett rá. Végre hazaért, lépcsős házuk volt és mikor fölért a lépcsőre, elájult. A macska még fölugrott a kapura és onnan nézett rá. Kijöttek a házból, de a macskát nem bírták onnan elkergetni. Az ember harmincéves korában halt meg félelmében. Szabó Erzsébet VII. d. nagyapja mesélte a nyáron, amikor itt járt Cegléden Szatmárnémetiből 755
