Pataki Ferenc: Gyár a város szélén. Az EVIG Villamos Kisgépgyár rövid története (Cegléd, 1978)
Cegléd iparának vázlatos áttekintése a felszabadulásig L7X ’ török uralom alatt a Duna-Tisza közének gazdasági, kulturális központjai a nagy mezővárosok — köztük Cegléd — voltak, szultáni birtokok lévén, bizonyos oltalmat is élveztek. Ez az oltalom azonban városunkat nem mentette meg a számtalan pusztulástól és szenvedéstől, később a hódoltság ideje alatti viszonylag békésebb évtizedek sem kedveztek az ipar fejlődésének. A török uralom vége előtti szabadság mozgalmak is sok-sok bajjal jártak, hol a török seregek, hol a magyar csapatok zaklatták adókért, természetbeni szolgáltatásokért városunk maradék lakóit. Máskor a fékezhetetlen tatár hordák — a törökök szövetségesei — puszították a népet és vidéket. Nem volt könnyebb a helyzet a császári seregek alatt sem, a kuruc-labanc világban sem. Városunk a hadak útján feküdt, így ismét rettenetes esztendők következtek, a pusztulást és az áldozatot már számon sem lehetett tartani. Az országot pusztító háborúk után megindult a telepítés. A földben bővelkedő Ceglédre, hol a földesúri terheket a város lakossága 1747-ig egy átalány összegben várhatta meg, szívesen jött a nép. A bevándorlók között aránylag sok iparos volt, s megindult a céhes szervezkedés1. Szűk 150 év alatt sorra alakultak meg a céhek: csizmadiák 1699-ben, szabók és szűcsök 1727-ben, takácsok 1772-ben, lakatosok, órások és puskaművesek 1774-ben, asztalosok 1777-ben, kovácsok és bognárok 1802- ben szíjgyártók 1805-ben, molnárok és ácsok 1825-ben és kötélverők 1841-ben.2 7
