Pataki Ferenc: Gyár a város szélén. Az EVIG Villamos Kisgépgyár rövid története (Cegléd, 1978)

Hegedűs Ferenchez került a vállalat vezetése, ő kitűnő szakember volt, s a dolgozók bizalmát és megbecsülését tudásával és emberségével kiérdemelte.

Az 1952. év is alig könnyebb az előzőnél. Anyagot nehezen kaptak, pedig a Vastömegcikk Értékesítő Vállalat és a Bőrkonfekció Vállalat Rákospalotán jóval több csatot, ruházati vereteket is átvett volna. Mivel anyagkiutalás nem volt, öntvényeken kerestek, a FERROGLOBUS Váci úti telepéről kaptak túlnyomórészt elfekvő anyagokat.3“

Az 1953. és 1954. évben tovább szaporodnak az anyagellátási gondok. A rendszertelen oxigén szállítás miatt sokszor 3—10 napig is szünetelt a hegesztés. Ismét öntevékenyen felvették a kapcsolatot a Nagykőrösi Konzervgyár Dobozüzemével, honnan lemezhulladékot szereztek, s immár pipakupakként ment vissza Nagykőrösre a Pipagyár számára. A tervezett lószerszámveret, ruházati veret, pipakupak, egérfogó és kötőtű terv csekély részét tudta a vállalat teljesíteni. Méltán írja jelentésében a vállalatvezető: „...a felettes szervek a felemelt termeléshez nem biztosítottak anyagot, pedig ígértek... a nagyfokú alapanyaghiany miatt a tervszerűség 60,9 %-ra esett vissza...”

Az országosan fellépő gazdasági nehézségek elsősorban a kisüzemeknek jelentettek nehézséget, főleg a vállalatvezetés munkáját nehezítették meg a sokszor egymásnak is ellentmondó tervmutatók feladatai. Elismeréssel kel] utólag adózni a vállalatvezetőknek, kik a legnagyobb nehézségek közepette küszködtek azzal a feladattal, hogy beruházások és felújítások nélkül növeljék a termelést. Ha ehhez hozzátesszük az alapanyag hiányokat, a munkások hangulatát, a vállalatvezetést méltán illeti az elismerés.

Ma már tudjuk, hogy a torzulások és hibák ellenére is, messzeható átalakulások zajlottak le az országban. 1954-ben az ipar részaránya a nemzeti jövedelemben 68,2 %-ot tett ki. öt év alatt a gyáripar termelése — igaz, a kisüzemek segítségével — 131 %-kal nőtt.

15