G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)
Falu Tamás költészete
„Azt hittem, egyszer könyv leszek én is, Ha mindent, mindent elolvasok. Szürke ruhámból könyvtábla válik, S nyílnak majd bennem fehér lapok. Valaki megfog, egy polcra állít, Esténként olvas soká, sokáig, Kebléhez ölel majd nagyon, nagyon, S ott, ahol sírok, ott ahol élek, Ott, ahol zenél bennem a lélek, Be lesz hajtva egy gyűrött lapom.” Ez az 1915-ben megjelent költemény így együtt is szép, törésmentesen kerek egész. 1967-ben — több mint egy fél évszázad múlva — a Téli kikötőben Falu Tamás már csak a vers második részét közli. így, az előzmények ismerete nélkül szinte megmagyarázhatatlan varázsa van a terjedelmében felére csökkentett versben a konkrét és az „alig általános” közti finom, halk vibrálásnak. Mély értelmet, egy tartalmas életsors értelmét takarja az utolsó sor finom fordulata, igazi Falu Tamás-i poénja. Más verseit is megrövidítette s ezzel tökéletesítette a költő a Téli kikötő megjelenéséig. Korai köteteiben tehát még „egész verseket” írt, a teljes „jéghegyet” bemutatta. Később, költői módszerét tökéletesítve, egyre finomabbra csiszolva, már csak a jéghegy látható részét írta le. így tömörebbek, gondolatibbak, epigrammaszerűbbek lettek versei. Már csak azt adta, ami teljesen kikristályosodott, és elhagyta azt, amiből kikristályosodott. Ebben a finom visszafogottságban, a kimondott és ki nem mondott gondolat művészi arányában (a jéghegy látható és láthatatlan részének arányában) rejlik Falu Tamás költészetének egyik varázsa. Visszatérve ismét a Padok zenéjéhez: A kötet több versét finom biedermeier hangulat lengi át, amely azonban nem annyira a divat iránti hódolatból, inkább költői túlérzékenységből, őszintén, belülről táplálkozik. (Illatok, Cukrászda). Úgy tűnik, a Padok zenéjeben Falu Tamás túljutott a biedermeier giccs-veszéllyel fenyegető buktatóin. Verseinek finomsága nem mesterkélt finomkodás, mivel emberi-költői alkatából, belülről következik. Ez a finomság nem üres formai elem, hanem a belső tartalomhoz legjobban illő kifejező eszköz. A Padok zenéje Falu Tamás első olyan kötete, melyben meghatározza önmaga emberi-költői helyét. Ezzel a költő ars poeticáját kifejező, Komjáthy Jenő reminiszcenciákat is hordozó verssel zárul a kötet: „Emlékezem, messzire törekedtem, Hogy fény legyek, aki fénybe enyész És csak homályos messzelátó lettem, Akin egy könnycsepp a messzibe néz.” (Emlékezem) 29
