G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)
"A mérnök cölöpei" - s valami abból, ami mögötte van (Falu Tamás életújta)
mind több lapszerkesztő kérte, sürgette a Falu Tamás kéziratokat. Népszerűségét számos vidéki előadóest, egyre több rádiós szereplés, mind több megzenésített vers jelzi. 1926-ban a Petőfi Társaság, 1933-ban pedig a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. E két meglehetősen konzervatív irodalmi társaság tagsága azonban akarva akaratlanul is a hivatalos jobboldali irodalom elkötelezettjévé tette a költészete politikamentességéhez annyira ragaszkodó Falu Tamást. 1932-ben királyi kormányfőtanácsosi — ezzel együtt „méltóságos” címet kapott. Hagyatékában öt udvarias, elismerő levél található például József főhercegtől. Kapcsolatot tartott a hivatalos irodalom vezéregyéniségeivel, rendszeresen, — hetenként kétszer — részt vett a Petőfi- illetve a Kisfaludy Társaság asztaltársaságának az Otthon Körben tartott összejövetelein. 1934-ben országos jelentőségű, rangos irodalmi esemény szervezőjévé választották: Falu Tamás képviselte a hivatalos magyar irodalmi életet Linzben a Batsányi János hamvainak hazahozatala alkalmából rendezett ünnepélyen. Gyarapodott a sajtóban a Falu Tamásról szóló elismerő méltatások száma. A kor egyik legismertebb magyar irodalomtörténésze, Pintér Jenő is elismeréssel szólt Falu Tamásról: „Munkásságod teljesen bírja rokonérzésemet.” — írta egyik levelében. Részlet egy másik Pintér Jenő levélből: „A költő — az igazi költő — akkor is költő, ha prózát ír. Te pedig költő vagy, igazi költő!” A két világháború közt általában egy-két, esetleg három évenként jelentek meg felváltva verseskötetei és regényei. Viszonylag termékeny költő volt tehát, annak ellenére, hogy legnagyobb irodalmi sikerei idején is megtartotta polgári foglalkozását. A Petőfi- és Kisfaludy Társasággal, valamint az Új Idők kel és a jobboldali írókkal való személyes kapcsolata miatt a fordulat éve után, 1948 után hosszú ideig alig publikált, sőt alig írt. A szocializmus építésének első lendületes évei, később a személyi kultusz időszaka nem kedvezett a finom, halk Falu Tamás-i lírának. Még a vele kapcsolatos ez időben írt méltatások zöme is kéziratban maradt. 1953 súlyos csapást tartogatott számára: meghalt a felesége. Élete ezzel nevelt lánya szerető gondoskodása ellenére is sivár, magányos lett. A későbbi évek hoztak némi elismerést, de ezek dr. Balassa Lajos közjegyzőnek és nem Falu Tamás költőnek szóltak. 1955-ben és 1956-ban miniszteri dicséretben részesült, 1960-ban az Igazságügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta, 1961-ben, nyugdíjbavonulása alkalmából ismét miniszteri dicséretet kapott. Az ellenforradalom utáni konszolidáció éveiben Falu Tamást, a költőt is kezdték ismét felfedezni. Verseit elsősorban az Elet és Irodalom, a Vigília és a Pest megyei Hírlap közölte több-kevesebb rendszerességgel 1957 után. Az országos hetilapokban és a Pest megyei Hírlapban több rövid írás is megjelent róla. Ezek azonban nem elmélyült irodalmi tanulmányok, inkább csak az idős költő életével, kétlaki életformájával foglalkoznak. A Pest megyei Hírlap 1960. november 9-i száma felhívja a figyelmet, hogy Falu Tamást több publikálási lehetőség illetné meg, időszerűvé vált egy újabb kötet kiadása. A kötet kiadása ugyan késik még hét évet, Falu Tamás viszont lassan kezdi visszanyerni méltó rangját a magyar irodalomban. Az 1963-ban megjelent Magyar Irodalmi Lexikon például már 18 sort szentel munkásságának. Ebből idézünk egyetlen mondatot: „Költé-18
