G. Sin Edit: Falu Tamás (1881 - 1977) - Pest megyei Téka 1. (Szentendre, 1981)

"A mérnök cölöpei" - s valami abból, ami mögötte van (Falu Tamás életújta)

„A MÉRNÖK CÖLÖPÉI” S VALAMI ABBÓL, AMI MÖGÖTTÜNK VAN (Falu Tamás életútja)

Keresztlevele tanúsága szerint 1881. november 10-én született Markbreiter Adolf magánzó és Fuchs Laura házasságából Kiskunfélegyházán. „Teljesen véletlen, hogy az ember hol születik — írja Vallomás Petőfiről című jegyzetében — Én véletlenül Kiskunfélegyházán születtem, így beleszülettem Petőfi szeretetébe. Ez a szeretet később csodálattá fokozódott, s lelki motort adott a költészet felé.” Ennyit az indulásról, a kezdet kezdetéről.

Német eredetű családi nevének magyarosításához 1894-ben járult hozzá a belügyminiszter. A Monor mellett levő Vasad pusztán töltött nyugodt, tanyasi gyermekévek, a monori elemi iskolában, majd a kecskeméti református kollégiumban zajló diákévek után már Balassa Lajos néven érettségizett le 1899-ben. Középiskolás korában került elválaszthatatlan kapcsolatba az irodalommal: verselgetéssel és rémregények olvasásával kezdte. Elolvasta a városi kaszinó összes hátborzongató könyvét, később Jókai, Dickens, Mikszáth, azután Victor Hugo következett, „.... majd az orosz irodalomnak tett örök barátjává nagy íróinak az a különös tehetsége, hogy a legtermészetesebb eszközökkel tudják adni a legmagasabbrendűt” — írta később önvallomásában. (Uj könyvek könyve, Bp. 1937.)

Érettségi után a pályaválasztás, a polgári foglalkozásra való felkészülés következett. Túl érzékeny alkata miatt nem mehetett a számára vonzó orvosi pályára, ezért 1900-ban jogi tanulmányokat kezdett Budapesten. Egyetemi évei alatt az Üstökös és a Borsszem Jankó című élclapok közölték humoros írásait, megjelent egy verseskötete és egy regénye is.

1907 volt a békés polgári révbejutás éve dr. Balassa Lajos számára: ügyvédi vizsgát tett, majd a monori közjegyzői irodában kapott állást. Ebben az évben vette feleségül Bér Jolán polgári iskolai tanárnőt. Szolid, de biztonságos anyagi helyzetük lehetővé tette, hogy szinte minden évben több hetet külföldön töltsenek. A nagyvilágra kíváncsian kitáruló érdeklődése, nyelvtudása, az irodalom iránti fogékonysága messze fölé emelte a Nyolcvanas évek című regényében ábrázolt monori értelmiségiek világának. Későbbi verseiben és regényeiben szeretettel, sőt némi nosztalgiával emlékezett meg Monorról, gyermek- és ifjúkora kedves színteréről, valami mégis el-elvonzotta ebből a zárt, provinciális környezetből.

15