Varsányi Lászlóné (szerk.): Fejezetek a Pest megyei állami zeneoktatás 35 éves történetéből (Budapest, 1986)

Zeneiskoláink története alakulási, illetve önállósulási sorrendben

Az utóbbi években az igazi várossá fejlődés legizgalmasabb pillanatait éljük Cegléden. Az iparban foglalkoztatottak aránya jelentősen nőtt, ugyanakkor nagyszámú a tanyai lakosság. Az új nemzedéket nevelő generáció együtt ismerte és szerette meg a fiatalokkal a kultúra kincseit, köztük a zeneszerzők legszebb alkotásait.

Egymás után alakultak meg az általános és középiskolai énekkarok, újjászerveződött a Vasutas énekkar. Zenekedvelő és muzsikálni tudó fiatalok léptek a sorba, és ma már két ifjúsági zenekar, városi kamarazenekar, a pedagógus énekkar bizonyítja a zeneiskola kisugárzó tevékenységét. Országos és megyei fesztiválok sora zajlott mindig telt házak előtt, a felnőtt és ifjúsági bérleti hangversenyekre a legkiemelkedőbb zenekarok is mindig szívesen jönnek Ceglédre. A zenekar és az énekkar minden jelentős városi ünnepségen szerepel.

Örvendetes, hogy az 1969-ben átadott új épületben a zeneiskola magas szinten tudja biztosítani a növendékek zenei nevelését. A tanulók közül huszonhatan szereztek zeneiskolai tanári diplomát. Tanárképzőben ének-zene szakon végeztek tizennégyen, zeneművészeti szakiskolában kilencen. A zenei tagozatú általános iskolával gyümölcsözően együttműködve, a zeneiskola tantestülete jeles munkát végez az iskolán kívüli zenei ismeretterjesztésben.

A negyedszázados ceglédi zeneiskola még további méltatást érdemelne. A legméltóbb elismerés azonban az, hogy — mint mindig — most is zsúfolt nézőtér előtt hangozhat fel Mozart, Liszt, Erkel zenéje, azok előadásában, akik itt szerették meg a zenét, vagy itt tettek legtöbbet a komoly zene megszerettetéséért.

1969. május 19-én szerényen, a soron levő növendékhangversennyel avatták föl a hangversenytermet. Zsúfolt volt a nézőtér. Béres Károly igazgató, aki oly sokat fáradozott az iskola felépítéséért, mély meghatottsággal jelentette be az első koncert kezdetét.

14