Varsányi Lászlóné (szerk.): Fejezetek a Pest megyei állami zeneoktatás 35 éves történetéből (Budapest, 1986)
Zeneiskoláink története alakulási, illetve önállósulási sorrendben
téséből adódó feladatokat, s talán évtizedek múlva a fentebb felvetett kérdésekre is konkrétabb választ tudunk adni. Kodály Zoltán még 1937-ben így jelölte meg a teendőket: „Mennél nagyobb tömegeket érintkezésbe hozni az igazi értékes zenével . .. ” Ma már elmondhatjuk, hogy Cegléden kedvező feltételeket tudtunk teremteni ahhoz, hogy zenét szerető, és azt aktívan művelő ifjúságot nevelhessünk. A kulturálódási folyamat a zenei oktatásban is jelentős eredményeket hozott, de ugyanúgy, mint a társadalmi és a politikai életben — a növendékek és a szülők, a hangverseny-látogatók belső világának átalakítása — még bonyolultabb és hosszabb folyamat, mint a külső világé. Erőfeszítéseinket tehát tovább kell fokoznunk. Feladat, hogy munkánkat továbbra is hassa át a tudatosság, a tervszerűség, a mai cselekvő iskolára jellemző aktivitás, hogy még konkrétabban tudjuk bizonyítani a gyakorlatban is a zene személyiségformáló szerepét. Járdányi Pál zeneszerző-pedagógussal együtt valljuk: „Befogadóképessé kell tenni ifjúságunkat a szépre, a jóra, hogy igényeljék azt és fel kell ébreszteni az igényt, hogy még jobban ismerjék ...” Zeneoktatásunk továbbra sem redukálódhat csak az élménynyújtásra, alapvető ismereteket továbbra is tanítani és tanulni kell. Végső soron célunk és feladatunk a tudatos ismeretek elsajátítása, és az ezeken alapuló jártasságok és készségek kifejlesztése. Ha mindnyájan világosan látjuk a távoli célt, amelyet az új tantervekben most nagyon pontosan megfogalmaztak, és tanulóinkkal célratörően dolgozunk, akkor növendékeink egyre tudatosabban és elevenebben fognak reagálni a zenei élményekre, képesek lesznek azok visszaadására — a képzés ideje alatt, és majd felnőtt korukban is. Korszerű zeneoktatási eredményeink mellett továbbra is fognak maradni ízlésbeli különbségek, de meggyőződésünk, hogy a lemaradás és a meg nem értés egyre inkább elhalványul. Ma már egyre több szülő látogatja rendszeresen a komolyzenei hangversenyeket, igaz főleg akkor, ha azon saját gyermeke is játszik. Egyre kevesebben adják gyermeküket zeneiskolába csupán divatból, ilyen jelenségek inkább csak az indulás kezdeti éveiben voltak tapasztalhatóak. A szülők többségének ma már tudatosan vagy megfogalmazatlanul 11
