Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)

01. Vár i ára a torok hódoltság iriejen.

A török megszállás elől vármegyénk hatóságai elmenekültek és másfél évszázadon át hol Füleken (53), hol Szécsény (54) várában tartották közgyűlésüket és ítélőszékeiket. Innen kormányozták a vármegyét, innen szolgáltattak igazságot idegen fennhatóság alatt élő népünknek.

A török megszállás alatt vármegyénk területe a budai szandzsákhoz tartozott. A nép adót fizetett ugyan a töröknek, de végleg soha nem hódolt be. Hatóságának mindig a vármegyét ismerte el, panaszaival, pereivel ide fordult, védelmet tőle kért és adóját kényszer nélkül oda is megfizette, pedig kényszerből a töröknek is adózott.

A vármegye féltékenyen őrködött régi tekintélyének fenntartásán. Szigorú megtorlásban részesítette azokát, akik ügyeikkel a törökhöz fordultak. Az ilyen ,,törökösség“ bűnébe esőket, nem egyszer halállal sújtja, mint azt a fennmaradt írásos emlékek is bizonyítják (55).

A hódoltsági területen élők közül a tiszamentiek a Szécsény várában tartott ítélőszékhez, a dunamentiek a Fülek várában tartott ítélőszékhez fordultak ügyeikkel. Szolgabírója volt a vármegyének a török által megszállt Vá.cott, sőt Solt megyében Patajon is.

Erről szól az az egyik oklevél, amely a Patajban lakó esküttek jelentése. Az esküitek a vármegye alispánjának a parancsára hajtanak végre vizsgálatot a hódoltsági területen élők körében (56).

Általában ebből a korból vármegyénknek már számos okirata maradt fenn napjainkig (57).

73