Endre László et al. (szerk.): Ezer év Pest vármegye földjén. Történeti képeskönyv Pest vármegye népe számára (Budapest, 1943)
24. Kalocsa: Székesegyházi ásatások. Rovó Mártonnak, az ősi székesegyház építőjének síremléke. A király Pest alatt összegyűlt hadainak vezére, Ugrin kalocsai érsek a király tilalma ellenére kitört csapatával, de a tatárok a sződi mocsarakba csalták és hadát megsemmisítették (30). A bajt csak még jobban tetőzte az, hogy a kunok miatt nyilt lázadás tört ki. A kunok a tatárok üldözése elől menekültek Kötöny (Kuthen) király vezetésével országunkba, s IV. Béla szívesen is látta őket, mert a harcos kun néppel a tatárok ellen akarta hadseregét megerősíteni. A magyarság egy része nem szívesen nézte a kunok befogadását s az elégedetlenkedés még erősebb lett akkor, amikor a harcoló tatárok között kunokat is fogtak el. A magyarok emiatt, hogy a tatárok soraiban kúnok is harcoltak, árulással vádolták Kötönyt. Végül is Frigyes osztrák herceg biztatására, magyar és német hadak megtámadták a kunokat, királyukat számos hívével együtt megölték és nagy pusztítást végeztek soraikban. A kunok ezen felháborodva, a Duna—Tisza-közét végigpusztították, majd nagy zsákmánnyal bolgár földre távoztak. A tatárokkal a Mohi-pusztán történt a döntő összecsapás, mely a magyar csapatok teljes megsemmisülésével végződött. A mohipusztai csata után a tatárok elözönlötték hazánkat. Vármegyénk területén is számos községet, várost felégettek, elpusztítottak 35
